Száznegyven lány és asszony töltötte meg a tatai Kossuth teret a hagyományos karikázóra, amely többről szól, mint táncról és énekről.

Farkas Emőke és Kánya Réka irányításával a kenderkések harmadik alkalommal töltötték meg a Kossuth teret. A száz virágszál vasárnapjaként is ismert rendezvény lényege, hogy a tavaszi időszak jellemző táncaival, a karikázókkal, faluhossza járásokkal éltessék a hagyományokat, a tavaszi megújulást, megtisztulást a lányok, asszonyok.

A közös éneklés is tisztítja a lelket, azt pedig száznegyven lány és asszony mondhatja most már el, hogy milyen erőt is jelent, amikor ennyien egyszerre táncolnak és dalolnak. Ki-ki életkora tapasztalatával, női energiáival adott hozzá egy részt a száz(nyi) virágszál vasárnapjához. Mindez arról is szólt, hogy szükségünk van egymásra az életben is, és mindannyian tanulunk egymástól: a kicsi a nagytól, a fiatalabb az idősebbtől.

Karikázni a böjti időszaktól egészen pünkösdig lehetett, viszont soha nem zene kíséri, hanem csak ének. Így volt ez most is, a hagyományokhoz híven a résztvevők énekelték azokat a dalokat, amelyekre táncoltak.

A kenderkések mellett ott voltak a téren a pötörkések is Gyurkó Erzsébet irányításával, valamint a kocsi Páros Csillag és a Tatabányai Bányász Öregtáncos együttesek tagjai is. A zárótáncban, amelyhez bárki csatlakozhatott, a Bújj, bújj zöld ág sorait a Csevergő Énekegyüttessel együtt több százan énekelték.

A Kemma élőben közvetített a programról:

Forrás: https://www.kemma.hu/kultura/helyi-kultura/karikazo-a-kossuth-teren-1028627/