A Petőfi Program alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse, segítse a már meglévő kinti közösségeket. Célja továbbá, hogy ez által elkezdődjön a közösségi hálózatok kiépítése, és első körben lassítsa, hosszú távon pedig megállítsa és visszafordítsa a magyarság számarányának csökkenését.
Magam, a Fogaras-földre, Halmágyra kaptam kiküldetést. A járvány miatt azonban a magyarórákat is home-office módban látjuk el. Azzal, hogy a halmágyi munkám itt is megjelenhet, talán a szórvány magyarságra és Halmágyra irányulhat a figyelem. Remélhetőleg a határon túli magyarság és az anyaországi magyarok közti kapcsolatok erősödhetnek.
Fogadjátok szeretettel a Fogaras-vidéki értékmentéshez kapcsolódó anyagaimat!
Petőfi Programról bővebben itt olvashattok: https://www.petofiprogram.hu/petofi-sandor-program
A kapulevelező népszokása Halmágyon

leírás:

Ez a videó egy on-line magyar óra kivonata, mely első sorban a halmágyi és fogaras környéki gyermekeknek készült. A témája a kapulevelező, mint halmágyi szokás felelevenítése. választás célja az voltCélom, hogy motiváljam az ott élőket a hagyomány-átadásra, és hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy milyen sokat meríthetünk az idősebbek emlékeiből.

Hamupepelle a halmágyi aranyostűs menyecske viseletben.

leírás:

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a halmágyi aranyostűs menyecske viseletét. Ez egy nagyon régi darab, s engem személy szerint emlékeztet a Fogaras környéki várak udvari életére. Én gyönyörűnek találom, s mivel egyelőre nem tudtam valóságosan rekonstruálni, hát elkészítettem papírbabából. S hogy legyen okom bőven öltöztetni, elővettem a csángó Hamupepelle történetét. Ez a mese nagyon jó szimbólumokkal dolgozik: a diófa – a generációk fája – több rend viseletet rejteget magában. A „Divófacska” nekem azt mondja, hogy ha hagyományainkat nem hagyjuk el, kincseket találunk, amik  előre viszik életünket! Figyeljük meg, hogy mit hagytak ránk elődeink!

A videóban elhangzott Kallós Zoltán: Világszárnya c.ű moldvai magyar népmesegyűjteményéből Divófacska mese( 2004., Kolozsvár), valamint a nagymohai „Egy vasárnap délután…” kezdetű népdal a „Népdalok és népzene a Zenetudományi Intézet archívumából”, Karácsony Zoltán, Kiss Csaba, Könczei Csilla, Teszáry Miklós gyűjtéséből (1990. március 3-4., magánkiadás).

A filmen látható a Mogyorósi Ágnes – Sántha Emőke: Bíborba’, bársonyba’, gyöngyöskoszorúba’ foglaltoztató füzete(2016), melyhez saját készítésű, halmágyi aranyos tűs menyecske viseletet rajzoltam. A rajz-rekonstrukciót a halmágyiak magángyűjteményeinek adataiból származnak, különösképpen Szász Éva és Magó Anna kutatómunkájából. Ezen kívül a Fogaras-földi Múzeum (Muzeul Tarii Fagarasului Valer Literat, Fogaras) gyűjteményéből, melyet Faraon Gheorgh tört. tanár, és a múzeum kurátorának köszönhetően ismerhettem meg rendkívül alaposan. Köszönet érte! A Halmágyi Tájházban megtekinthető e viselethez tartozó blúz rekonstrukció.

Ehhez kapcsolódóan szeretném, ha elérhető lenne a könyvtáramban a pdf file. 

Lássuk! Ki az, aki idén kiszézik, vagy zöldágazik? Ki az, aki bármilyen tavaszi népszokást felidéz otthon? És hogy teszitek ezt? Legyen ez a videó egy meghívás ezúttal most komoly, netán még szakmai ismerettel is rendelkező asszony és nő társaimnak! Kiszézzünk, Zöldágazzunk! Engedjük útjára az elavult dolgainkat, had alakítsa át a tűz, vagy éppen had mossa el a víz! Készítsük fel magunkat valami teljesen új dolog megszületésre! Te hogyan csinálnád? (Én így csináltam, ahogy a videón látod.) aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Még soha nem volt ennyire fontos a gyógyítás. Legalább is az én életemben még nem. Néphagyományunkban van a gyógyuláshoz tartozó emlék – mondjuk el, énekeljük el őket, ki-ki a maga hajlékában, és ki-ki a maga hangján. Bár egy klasszikus fogyasztó megveszi és megszerzi azt, a mire szüksége van. De az EMBER képes megteremteni bármit: a játékot, a dalt, a gyógyítást, a kacagást, az izgalmat, vagy a megnyugvást. Bármit és ilyen értelemben mindent!

Indítsd el ezt a videót, kuckózz be egy kényelmes sarokba, hunyd be a szemed, tárd ki az elméd, és figyelj: “Volt egyszer egy szegényember…”