2021.04.21.

Elemezd 5 mondatban az alább látott táncfilmet:

2021.04.14.

2021.04.09.

2021.03.22-26.

6. „A” Magyar Állami Népi Együttes története, Rábai Miklós munkássága

A MÁNE története:

1951-ben alapították – 3 kar alkotta: tánckar, énekkar és zenekar. Zenei kíséret: hagyományos cigányzenekarra alapozott, de kissé átalakított „népi zenekar”.

Koreográfus, művészeti vezető: Rábai Miklós
Az eredeti néptáncot többféle műfajban állította színpadra:
– egynemű női vagy férfitáncok,
– a tájegységekre jellemző táncszvitek,
– ballada-feldolgozások,
– kortárs témájú feldolgozások
– népszokásokat bemutató kompozíciók

A három kar harmonikus együttműködése („Triós forma”) tette egésszé.

A táncházmozgalom (70-es évek) új látásmódot hozott a színpadi néptáncban is.
A Kárpát-medence tradicionális értékei felé irányította a figyelmet, s a parasztság által átörökített tánc- és zenei hagyományokat a szórakozás új formájává tette.
A mozgalom egyik gyakorlati megvalósítója – maga mögött tudva Martin György néptánckutató szellemi támogatását – Timár Sándor volt. 1981-ben kinevezték az együttes élére. Munkássága alatt a korszak az autentikus néptánc egyediségének, sokszínűségének, szépségének felmutatását tartotta legfontosabbnak, elindítva a Magyar Állami Népi Együttes megújulását.

1998-tól a MÁNE művészeti vezetője Sebő Ferenc népzenész, zeneszerző, a magyarországi táncházmozgalom egyik elindítója lett. Ő kérte fel karigazgatónak Mihályi Gábort, aki – Timár Sándor tanítványaként – minden koreográfiája megalkotásánál az eredeti néptánc megismerését tekintette kiindulási pontnak.
Az új műsorok változatos műfajokat képviseltek: a régiók szerint bemutatott magyar néptáncok mellett történeti táncokat felvonultató historikus műsor, valamint világzenei inspirációjú tánckoncert is szerepelt a repertoáron.

2002-től, Mihályi Gábor művészeti vezető irányításával a művészeti munka új impulzusokat kapott, a korszerűségre való törekvés jelent meg az együttes szellemiségében és a színpadra állított művekben. Ez a művészetfilozófia  teljesedett ki napjainkra, mellyel a Magyar Állami Népi Együttes nemzetközi szinten is nagyszerűen megállja a helyét.

Rábai Miklós munkássága:

Rábai Miklós már középiskolás korában része volt a „regős cserkészek” néven futó ifjúsági mozgalomnak, amelyben kötelező elvárás volt a magyar népdalok, néptánc, balladák, játékok ismerete. Később gimnáziumi tanárként maga is vezetett ehhez hasonló csoportokat, amelynek hatására gyűjtői munkát is végzett. A megfigyelés útján elsajátított táncok megtanulásában és színpadra állításában Rábai eleinte nagy teret engedett az improvizációnak.
Egyik tanítványa Rábairól így nyilatkozott: „a tanításban az eredetiség mellett odafigyelt mindenki egyéniségére és engedte, hogy az anyag pontos, stílusos visszaadása mellett, a maga adottságához, temperamentumához igazíthassa, alakíthassa azt a táncos… Mindenki merte önmagát adni és Rábai Miklós stílusérzéke észrevétlen tartott minket kordában. Nem alakítottuk a parasztokat, hanem a néptáncot saját kedvünkre táncoltuk.”
S éppen ez a látásmód vezetett az ösztönös tehetségű Rábai Miklós szakmai elismeréséhez, melynek eredménye a Jubileumi Táncfesztiválon megszerzett I. hely volt (Batsányi Együttessel). Ezen eredmények után érkezett a felkérés a Testnevelési Főiskoláról, ahol lehetősége nyílt néptáncoktatói munkát vállalni, valamint ekkor érte a megtiszteltetés, hogy munkásságát az Állami Népi Együttes tánckara élén folytassa. 

Rábai megfogalmazott művészi programja a „lépcsőfok-elmélet”, melynek útja Madocsától Mojszejevig terjed. Rábai ezt az utat olyan fejlődési sornak képzelte, amely az eredeti gyűjtött paraszt táncok színpadra állításától egészen a népi balettig ível. 

„Modernet, magyart, európait” – vallotta, s célként a magyar nemzeti balett megteremtését hirdette. Egyfelvonásos táncjátékaival, egész estét betöltő három felvonásos mesejátékával a táncszínház itthoni megteremtője volt. 

Az együttes első bemutatkozásán – Ecseri lakodalmas – korábbi kísérleteit összegezte. E műsorban alkalmazta először az ún. „triós műfaj” színpadi kísérletét.

 19581961 között szviteken, zsánerképeken, mese-és történeti játékokon, balladákon és táncdrámákon keresztül egy új formát, a népi balettet alakította ki.

1971-ben az Állami Népi Együttes igazgatója lett.

Rábai féle „Triós forma” – az ének (kórus), zene, tánckar együttes működése egy produkción belül (Ecseri lakodalmas – Kállai kettős).

KOREOGRÁFIÁK 1951-től – 2018-ig

Kiemelkedő koreográfiák Rábai Miklós munkássága alatt:

  • 1951 – Ecseri lakodalmas, Kállai kettős, Üveges tánc

  • 1956 – Gyögyfalvi legényes, Pontozó, Kisbojtár (táncdráma)

  • 1958 – Balladaest: Barcsai szeretője, Kádár Kata, Jóka ördöge

  • 1961 – Drágszéli tánc-szvit, Fergetes

  • 1964 – Változatok egy magyar népdalra, Virágok vetélkedése

Kiemelkedő koreográfiák Tímár Sándor munkássága alatt:

  • 1980 – Néptánc szvit

  • 1982 – Maglódi szlovák táncok, Öt legény tánca, Rábaközi dus, Szlavóniai

  • 1985 – Szlavóniai karikázó, Kanásztánc és botoló, Méhkeréki tapsos

  • 1990 – Zempléni karikázó, Kalotaszegi táncok, Széki táncrend

  • 1992 – Sárközi játszó, Szegényes és pontozó, Szatmári táncok

 

  • 1997 – Menyegző (Farkas Zoltán, táncjáték Nagy László verse alapján)

Kiemelkedő koreográfiák Sebő Ferenc munkássága alatt:

  • 1998 – Katonaének (Balassi-nóta)

  • 2000 – Táncos magyarok, Naplegenda (mai napig repertoáron van)

  • 2001 – Örmény legenda (tánckantáta)

Kiemelkedő koreográfiák Mihályi Gábor munkássága alatt:

  • 2003 – Veszett világ (táncjáték), Verbunkos

  • 2004 – Földön Apám fia volnék

  • 2005 – Pannon freskó, Az örök Kalotaszeg

  • 2006 – Bartók trilógia I.rész: Kincses felvidék, Magyar concerto

  • 2008 – Bartók trilógia II.rész: Labirintus

  • 2009 – Édeskeserű

  • 2010 – Magyar rapszódia, Álomidő

  • 2012 – Hajlanihol, Mezőség-Mikrokozmosz

  • 2013 – Szarvasének-Táncvers, Megidézett Kárpátalja-Hágókon innen és túl

  • 2016 – Násztánc, Apám ablakából az ég

  • 2017 – Tánckánon-Hommage á Kodály Zoltán

  • 2018 – Liszt mozaikok

2021.03.16-19.

A bécsi keringő kialakulásának történeti jellemzői és stílusjegyei

Mint minden, vagy majdnem minden udvari táncnak, amelyet tükörfényes padlón lejtenek, a bécsi keringőnek sem a császárváros a szülőhazája, hanem az alpesi falvak és Dél-Németország paraszti környezete. A Wiener Walzer, ahogy ismertebb nevén a bécsi keringőt nevezik, a legrégebbi eredetű társastánc, eredete egészen a 12. században gyökerezik. 1770-ben Goethe  számolt be a ,,német táncról” szerzett tapasztalatiról, és 1782-ben jelent meg a Néhány szó a keringőről című könyve. A porosz királynő, Lujza nem volt tőle elragadtattva és betoltotta.
Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő, méltán népszerű volt és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. Századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy” operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot a bécsi keringőt, nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték.Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.
Néptáncként a harmincas években fedezték fel újra Németországban és Ausztriában. Divatossá és közismertté egy osztrák tánctanár, Karl von Mirkovitsch tette, mivel gyors, egyenletes és nagy teret betöltő, szórakoztató lépések és forgások alkotják. Mára pedig meghódította az egész világot. Zenéjében sok a vonós hangszer, jellemző rá a temperamentumos, szárnyaló és lendületes hangzás. Ütemmutatója 3/4-es.
Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő, méltán népszerű volt és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. Századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy” operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot a bécsi keringőt, nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték.Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.

A bécsi keringő kialakulásának
történeti jellemzői és stílusjegyei

Mint minden, vagy majdnem minden udvari táncnak, amelyet tükörfényes padlón lejtenek, a bécsi keringőnek sem a császárváros a szülőhazája, hanem az alpesi falvak és Dél-Németország paraszti környezete. A Wiener Walzer, ahogy ismertebb nevén a bécsi keringőt nevezik, a legrégebbi eredetű társastánc, eredete egészen a 12. században gyökerezik. 1770-ben Goethe  számolt be a ,,német táncról” szerzett tapasztalatiról, és 1782-ben jelent meg a Néhány szó a keringőről című könyve. A porosz királynő, Lujza nem volt tőle elragadtattva és betoltotta.
Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő, méltán népszerű volt és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. Századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy” operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot a bécsi keringőt, nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték.Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.
Néptáncként a harmincas években fedezték fel újra Németországban és Ausztriában. Divatossá és közismertté egy osztrák tánctanár, Karl von Mirkovitsch tette, mivel gyors, egyenletes és nagy teret betöltő, szórakoztató lépések és forgások alkotják. Mára pedig meghódította az egész világot. Zenéjében sok a vonós hangszer, jellemző rá a temperamentumos, szárnyaló és lendületes hangzás. Ütemmutatója 3/4-es.
Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő, méltán népszerű volt és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. Századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy” operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot a bécsi keringőt, nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték.Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.

2021.03.08-03.12.

Egy ókori keleti tánckultúra és annak fejlődése egészen XX századig

(Japán)

Japán tánckultúrája egészen régi időkig nyúlhatunk vissza. Pontosabban az ősidőkig, ahol Amaterasu Omikami – aki a legenda szerint alapította Japánt – tiszteletétre kialakult tánc. Hagyományos, ám fejletlen Bon- táncok formája a mai napig élő táncok.

Táncukban hátra maradtak olyan népi táncok, ahol saját vallási formájuk feledésbe merült, ám a világi vallások módjai megjelennek táncaikban, mint pl.: sintoizmus és a buddhizmus jellegei.

Táncaikat kettő stílusra lehet bontani. Az odori táncok, ahol a láb mozgásának játéka élvezett prioritást, az ellentéte, ahol, viszont a kézhasználat élvezte az elsőbbségét mainak hívtak. Természetesen ez a két előadásmód más-más társadalmi rétegeknél jelentek meg. A már említett Bon-táncokat és a színpadi táncok játékait, az odori stílus határozta meg, ez a köznép körébe volt divat. A nemesség, azaz a magasabb rangú személyek körében pedig a mai előadásmódot preferálták. A buddhizmus és az indiai hatások – ahol a tánc közben a kéz volt előtérbe – is gazdagították kapcsolatukat.

A császári uralkodás megszületésével együtt érkeztek az udvari táncok is. Ezek szertartásos vonásokat hordtak magukkal, ezért különülnek a néptánctól. Ilyen táncok például: a Zinmu (az első császár) győzelmének tánca is, vagy az aratási táncuk, amit Kagurának hívtak. A buddhizmus érkezésével létrejött egy új stílusú udvari tánc, amit a papok adtak elő vallásuk híresztelésére. Új zene és tánc került a köztudatba, amiket már meg is kötöttek (koreografáltak). Ilyen táncok voltak a Dengaku és a Ennen. Vallási előidézői rendszerükben a Gagaku zene és a Bugaku tánc a legjelentősebb, hisz ezek a Noh és a Kabuki dráma kialakulásában nagy szerepet játszottak.

Ezzel el is érkeztünk egy új, ám fontos művészeti egységhez: a színházhoz. Ahogy az előbb megemlítettem ezeket Noh és Kabuki néven váltak ismerté Japánban. Ezek a táncok a zene és tánc segítségével fejeznek ki drámai cselekményt.. A már említett indiai, és ezen kívül a kínai dráma szimbolikus jegyei megtalálhatóak bennük. Egy dramaturg játék, amit a műfajban, azaz a drámában táncolnak Kyógen Zyrurinak nevezik.

Magát a drámákat nők és férfiak is játszották, ám idővel a Női Kabuki megszűnt, mert 1629-ben a császár elrendelte, hogy a nők nem léphettek színpadra, így a férfiak játszották a nő szerepeket is. A női hagyományokat a Kabukiban a gésák vették át, akik nagyon szigorú úton tanulták meg a mozdulatokat, amiket később a szórakozó embereknek adtak elő.

Ezeknek a drámáknak az előadói, művészei utódaiknak adták át a tudásokat, vagy tanítványt fogadtak. Ezt általában vagy számokkal jelezték, – mint az uralkodóknál – vagy tudásokat átvett tanulók a mesterük nevét vették fel. Ilyen neves előadók voltak Danyuro Itikawa, hatodik Kikugoro Onoe. Ezeknek a művészeknek köszönhetően kialakult a táncmester mesterség a buritukesi. A mesterek már nem csak előadtak, hanem tanítottak és koreográfiákat készítettek, majd iskolákat is alapítottak A XVIII században Manasaku Sigayama neve vált ismertté, mint koreográfus. Tanítások során több- és több iskola jött létre. A XIX: században Zyusuke Hanayagi, majd 1903-ban Zyudo Wakayagi alapítottak saját intézményt.

Miután Japán 1868 után szabad utat adott a Nyugat előtt és elindult fejlődése, tánckultúrájuk is átalakult. A drámák közötti éles eltagolódás eggyé vált, tehát a Kabuki drámákba Noh drámai motívumok is megjelentek. Nézőközönsége is megváltozott az új polgárias irány felé. Az új irány legnagyobb alakja Syoyo Tubouti. Megjelent a japán balettművészet. Ennek az lett a következménye, hogy a hagyományos táncokat a háttérbe szorítva az új, nyugati módszereket akarták alkalmazni. Azonban a két kultúra tánca ötvöződött és ebben leli jövőjét a japán tánckultúra, ami virágozni fog a jövőben.

Irodalomjegyzék

Vitányi Iván (1963). A tánc. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

2021.03.01.

Noverre jelentősége 1727 ápr. 29.

Elhelyezés időben: 18. század – reformok kora, felvilágosodás szelleme
− francia Enciklopédia kiadása (1751-1780) – 35 kötet 🡪 célja: ismeretek rendszerezése,
„általános felvilágosultság” terjesztése, eligazítás az olvasó számára a tudomány,
művészetek, kézművesség terén
− fontos teret kapott a tánc is az Enciklopédiában! 🡪 15 szócikk: tánctörténeti +
esztétikai + tánctechnikai fogalmak
− Louis de Cahusac (lui dö kaüzak): értekezést írt a táncról (legjelentősebb szerző tánc
témakörben) – 1754
Előzmények:
− a tánc már önmagában nem tudott újdonsággal szolgálni
− a francia Enciklopédia esztétáinak kritikája felébresztette az igényt a reformokra,
kilépve a balett klasszikus eszköztárából
− Következménye: megjelent a balettművészet megújítója: Jean-Georges Noverre
(zsánzsorzs nover)
Noverre munkássága, jelentősége:
− svájci származású
− tehetsége hamar megmutatkozott
− születésnapja: április 29. a Tánc világnapja!
− reformjai életében csak részben valósultak meg 🡪 oka: közönség + táncosok
fenntartásokkal fogadták újításait
− első balettmesteri állás: Marseille-ben
− első koreográfiája: Kínai ünnepek (bemutató: Párizs – 1754)
o még cselekmény nélküli balett
o újszerű látvány, élvezetes táncok (pl. egyik jelenetben 32 táncos kínai
vázáknak öltözve jelenik meg a színpadon)
o kínai motívumok rendkívül divatosak voltak ebben az időszakban 🡪 rokokóval
együtt terjed el a „sinoázri”, a kínai díszítőelemek divatja
o Párizs: hatalmas siker!!
o London (1755): csúfos bukás 🡪 oka: az angol színpadon ekkor már inkább
cselekményes baletteket, balett drámákat adtak + francia – angol hétéves

háború…
(Angliai barátság: David Garrick-kel, nagy angol Shakespeare-színésszel,
színházigazgatóval 🡪 minden segítséget megadott Noverre-nek, rendelkezésére
bocsátotta könyvtárát 🡪Noverre antik szerzőket kezdett olvasni, pl. Lukianosz)

Értekezése: Levelek a táncról és a balettekről (1760)
− 15 levélben foglalja össze gondolatait a balettművészet megújításáról
− célja: kifejező tánc megteremtése, érzelmek ábrázolás, közvetítése
− témái:
o táncbeli kifejezés
o szereplők kiválasztása
o koreográfiai kompozíció
o jó balettmester
o jó táncos
− ballet d’action (balé dakszion) = cselekményes balett
o N. ebben látta a kor igényeinek megfelelő előadási formát, melyben a
gondolatokat és érzelmeket a pantomim! segítségével lehet közvetíteni

Elvek:
− jelmezek: ahhoz, hogy a táncosok mimikai készségüket és gesztusaikat alkalmazni
tudják, meg kell szabadítani megjelenésüket a nehéz és jellegtelen jelmezektől 🡪
megszüntette a táncosnő rokokó ízlésű abroncsszoknyáit + levette fejükről a parókát,
kalapokat, maszkokat 🡪 szabad arcon megjelenő emberi vonások alkalmassá váltak az
érzelmek művészi kifejezésére!
− barokk (mértani formákba rendezett, ünnepélyes) táncok helyett 🡪 drámai történeteket
megjelenítő heroikus pantomim
− természetesség a csoportos jelenetekben is
− két forrás: párizsi vásári színpadok népi játékai + antik mintájú angol pantomim
− történet: olyan kellett legyen, amit mindenki ismer 🡪 legjobb alap ehhez: mitológia!
− dramaturgia: klasszikus felépítés 🡪 példái: Corneille (kornej), Racine (rászin)
− programfüzet!!! (kevésbé színházhoz szokott néző segítségére)
− zeneválasztás: tánchoz + tartalomhoz is igazodnia kellett 🡪 koreográfus legyen
zeneértő!
− jó/rossz táncos alkat fejtegetése

Sikeres évek (művei):
− Stuttgart (1759-1766): műfajteremtés évei munkásságában
o leghíresebb balettjei: Jászón és Médea + Orfeusz és Euridiké!
− Bécs (1767-1774): Mária Terézia gyermekeinek táncmestere + császári színház
koreográfusa
o Ebben az időszakban fordul meg Magyarországon is: Esterházy „Fényes”
Miklós hívja meg (1772) 🡪 bemutatja: Parisz ítélete + Kínai esküvői
ünnepségek című balettjeit

− Milánó: 1774-1776
− újra Bécs: 1776
− 1778: Mozarttal is együtt dolgozott Párizsban (Kis semmiségek muzsikája)
− London (1781-1794): új együttest hozott létre
− végül visszavonult, elméleti munkát folytatott 🡪 1807: Levelek átdolgozott kiadása
Kortársai:
− John Weaver (London): Mars és Vénusz szerelme c. táncdarab
− Franz Hilferding (Bécs) 🡪 tanítványa: Gasparo Angiolini (firenzei származású,
Bécsben tevékenykedik): Don Juan, avagy a kővendég lakomája c. mű 🡪 Rivalizáltak
is Noverre-rel!! Mindkettő magáénak követelte a cselekményes balett megteremtését.
Tanítványai:
− Jean Dauberval (dobervál): A rosszul őrzött lány c. balett
− Charles-Louis Didelot (didlo): Szentpétervárott kamatoztatta Noverre tanításait 🡪
„repülő balettek” = a balerina repülését emelőgépekkel oldották meg

2021.02.22.

Az akadémikus tánc megszületése Franciaországban, A Királyné Víg Balettjétől a Francia Táncakadémiáig

1. A balettművészet fejlődése a XVII. században:
● A színpadi tánc szorosan összenőtt a kor életével
● A kor erkölcseit és eszméit figyelembe véve lehet ma megérteni az akkori színpadi
táncokat
● A közélet minden megnyilvánulása valamilyen koreográfiai ünneplést hozott létre
● Ezek között a legjelentősebb az udvari balett (balette de cour) volt
o a balett Európa középkornak néptáncaiból fakadt
o olasz, francia ünnepélyeken csiszolódott
o tökéletesedése mind a mai napig tart

2. Az udvari balett műfaji fejlődése:
● 1560 körül olasz táncosok és ünnepélyrendezők serege érkezett a francia udvarba
Medici Katalin (II. Henrik francia király felesége) meghívására
● Tánc, ének és hangszeres játéktudás, ünnepélyek iránt való rajongás, improvizatív
előadó képesség
● Olasz fejedelmi udvarok esküvői, farsangok, ünnepélyek, ezek szerkezetének,
menetének és rendezésének ismerete jellemezte őket
● Királyi udvarban igen kedvező körülmények között dolgozhattak (anyagi támogatás,
gyakori ünnepi alkalmak)
Belgioiso mester az ő munkájukra támaszkodva készítette el az első balettot
● „Kirké, avagy a királynő víg balettje” címmel 1581-ben
● Hasonlított az olaszországi esküvői ünnepségekre
● Látványosabban kivitelezett
● „Ballet Comique de la Reine” Katalin királynő tiszteletére készült unokahúga
esküvője alkalmából
– több órán át tartó pompás díszünnepség, laza szerkezetű mesével,
mitológiai alakokkal

● II. Henrik utódai is szívesen pártfogolták a táncot
● Uralkodásuk idején a Ballet de cour műfaj közkedveltté vált
● Felépítése vegyes összetételű maradt:
o Nyitány
o 5 felvonás (felvonásonként 3,6,9,12 balett entrée = a táncosok belépője,
megjelenése az előadás helyén)
o Egy entrée-ben 1 vagy több quadrille = a táncosok négyes csoportokat
alkotnak
o Grand Ballet-val ért véget = finálészerű, minden táncos mégegyszer
megjelent és táncolt
o A felvonások nem kapcsolódtak szorosan egymáshoz
o A cselekményt számos tényező tette zavarossá (keresztény és mitológiai
figurák keverése)
o Jelentős feladat: gyönyörű kosztümök, ragyogó fejdíszek, drága ékszerek
bemutatása
o A kor döntő színpadi élménye a látvány gyönyöre volt

3. A francia barokk:
● otthona elsősorban a királyi udvar
● élén XIV. Lajos állt (1643-1715-ig uralkodott)
● ő a balett műfajával a legközvetlenebb, legszorosabb kapcsolatban állt
● 15 éves korában a Nap szerepét alakította az Éjszaka c. balettben, innen kapta a
Napkirály nevet
● Este hattól reggel hatig tartó előadás
● Emelt színpadon volt vadászat, tűzvész, rablók, harc a törökök és keresztények között,
a végén a nap arany hintóján, fején többkilós fejékkel megjelent az uralkodó
● Uralkodása alatt teljesedett ki az ország gazdasági, politikai, kulturális élete
● Az etikett szigorú betartását dolgozták ki
● A tánc volt az igazi művészeti forma, ennek reprezentatív művaja az udvari balett
lett
● Mecénása és lelkes híve volt a király
● Évtizedeken át naponta egy-két órás táncleckéket vett – 27 nagy balettben táncolt
félisteneket, isteneket
● Az udvari balett átalakulásának időszaka ez
● Fokozatosan elkülönül az uralkodóház családi ünnepségeinek étkezési ceremóniáitól
– önálló előadássá formálódik
● A táncé lesz a főszerep és a bonyolult felépítés leegyszerűsödik
Az udvari balett esetében a francia barokk 3 kiemelkedő alakja:
● Moliere – szövegíró és koreográfus, polgári, társadalmi vígjáték megteremtője.
Vígjátékaiban jelentős helyet foglal el a tánc (pl. Az Urhatnám polgárba 6 balett
jelenetet épített be) A táncot beleszőtte a cselekménybe, a prózával ötvözte
● Lully – zeneszerző és koreográfus. Zenei jellegűre formálta, lerövidítette és
egységesen táncos műfajjá változtatta az udvari balettet. Új műfajt teremtett, a
divertissement (drámai kifejezés elveszítette jelentőségét)
● Beauchamps – balettmester és koreográfus. Nevéhez fűződik a balett
alappozícióinak rögzítése, mozdulatelemző táncírás szükségességét ismerte fel. A
táncos képzés módszeres irányítását hangoztatta.
o 1661-től a király támogatásával alapított Académie Royale de Danse első
vezetője lett
o A táncakadémia később pedagógiai intézménnyé bővült
o Folyamatos szakmai táncos képzés
o Hivatalossá fejlődött az udvari táncművészet
o 1671 – a párizsi operaház megnyitása = a balett nyilvános színházba került
o A tánc a polgári színjátszás részévé vált
o 1781 – első női fellépő M. Elle Lafontaine

4. A rokokó:
● Fellazította a barokk szabályozottságát
● A geometriai rendező elv szerepét a test mozdulataiban rejlő harmónia és kellem vette
át
● Egyéni művészetbe sűrítve tolmácsolták az akadémikus balett szépségét
● A XVII. század vége, XVIII. Század eleje a táncosok nemzedékének kora a
balettművészetben

Táncosok:
● Pécour
● Dupré
● Vestris: a Vestris-dinasztia legidősebb tagja
o Céljuk a piruettek számának öncélú növelése volt, így művészetük már a
felvilágosodás felé utat
● Marie-Anne Camargo: a rokokó ünnepelt táncosnő-virtuóza. Gyors, könnyed
lépésivel, kecsességével, bájával hódított
● Marie dallé: társnője Camargonak.
● Artista családból származott,
● ismerte a pantomint.
● Álarc nélkül az arc, kéz kifejező erejét hangsúlyozta. Action dramatique
magvalósítója,
● kifejezővé tette táncát
● franciák nem értették, így Londonban telepedett le
● évtizedekkel előzte meg korát, a nagy francia reformátor, Noverre
munkásságában talál majd követőre

2021.02.15.

A maestro di ballok

Észak-itáliai területek: feudális rend a 12.-14. században felbomlott. Városállamok
vetekednek: egy-egy gazdag család ragadta magához a hatalmat = fényes udvart teremtettek –
pártfogolták a művészeteket. Életmódjuk: merítenek a késő-középkori lovagi kultúrából = az
egyén kultuszát, a virtust a szellemi eleganciát, az emelkedettséget és a választékos ízlést.
Könyv – Baldassare Castiglione: Az udvari ember: a reneszánsz korszak életvezetési
siker-könyve lett = viselkedési normákat határozott meg és utat mutat abban, hogy lehet
valaki a reneszánsz ember mintaképe.
14. század – a megerősödött és öntudatra ébredt polgárság emberközpontú világnézete a
humanizmus lett.
Az „újjászületés” korszakának gondolkodói Platón filozófiáját fogalmazták újra, egész
Európa a neoplatonizmus tanait tette magáévá = a szemlélet érvényesül a művészetekben.
A reneszánsz tánckultúrája:
A tánc a reneszánsz korszakában szerepeket, új funkciókat kapott = a társasági élet
meghatározó eleme + a polgárok neveléséhez hozzá tartozott.
Megindult a lépések, mozdulatok fejlődése a művészi tánc felé (15. század): három
táncréteg (néptánc, társasági tánc és a művészi tánc) egymás mellett, egymásra hatva
fejlődött. A néptánc lépései → a társasági táncok → majdani balett alapjai (pl. bourré =
középkori eredetű paraszttánc → elegáns udvari tánc → a mozdulatot megtaláljuk a balett
összekötő lépései között (pas de bourrée).
A táncmozdulatok milyensége összefügg: az új korszak új társadalmi rétegének, a
polgárságnak viselkedéskultúrájával és öltözködési stílusával. Társasági táncok lépései =
olyan, mint a néptáncoké. Különbség: az előadásmód (módosítja az összképet). Mozdulat
alakító tényező = viselet: nehéz uszályos ruhák, köpenyek, kardok – a reneszánsz táncok
vonulós, csusszanó lépésekből állnak. Testtartást meghatározta: fejdíszek, kalapok. Magasabb
rang = hosszabb ruha. Kezeket szabadon hagyták – gesztusok tartoztak a tánchoz. Alapvető
gesztus = üdvözlés.
A táncmester (maestro di ballo):
15. századi olasz fejedelmi udvarok: lombardiai és toszkán városok (Ferrara, Mantova,
Firenze, Párma, Milánó, Velence és Róma). Kialakul: igényes és nagyszabású társas
szórakozás. A magas művészeti követelmények miatt = táncmestereket alkalmaztak!
A táncmester = a tánc történetének első hivatásos művésze: megbecsült személy volt,
munkáját megfizették, néhányan nemesi rangot is kaptak.
Feladatai:
● táncra tanítani a gazdag polgárokat és az arisztokratákat
● a táncok elrendezése, szerkesztése,
● az ünnepségek megrendezése
● a társasági viselkedési formák tanítása.
Érteniük kellett: a csillagászathoz, a geometriához, a költészethez és a zenéhez.
(neo-platonista elveknek). Jelképük: körző és vonalzó = a teret és az időt rögzítették vele.

Gondolat, amely a táncban is megnyilvánul: a természeti világ dolgai, eseményei és viszonyai
geometriai és matematikai összefüggésekre vezethetők vissza = geometriai szemlélet –
perspektivikus (tárgyak térbeliségének érzetét keltő) ábrázolás.
Tánckönyvek: A táncmesterek mindannyian írtak könyveket latinul és nemzeti nyelven. Ezek
forrásul szolgálnak a korszak tanulmányozásához.
● 15. században – 4 olasz
● 16. században – 3 olasz és 1 francia
Gyakorlati útmutatóknak készültek, emlékeztetőként = nincsenek aprólékos lejegyzések.
A táncmester nevéhez tapadt az etikett is a 20. század elejéig: tánc- és illemtanár.
Az első maestrók:
DOMENICO DA PIACENZA (domenikó da piacsenza) (1400 – 1462 körül) – lovagi cím:
Domenico de Ferrara
Az első híres olasz táncmester. Munkáját fennmaradt írásos dokumentumok őrzik. Oktatott:
táncot, vívást, lovaglást. Elméletben is foglalkozott a tánccal.
Könyve: Trarttato de la Arte di Ballare et Danzare (1463), latinul is megírta. A
táncdallamok kottáit is hozzácsatolta. Az európai táncművészet egyik alapműve lett.
Munkájában 10 alapmozdulatot rögzített – ezekből 35 ballót szerkesztett. Domenico a
leírt lépésekkel a későbbi művészi tánc formanyelvét is megalapozta.
Alapok: mint az ókori görögök a zenében (hét hangot vettek alapul zenei rendszerük
felépítéséhez) = Domenico 7 alapmozdulatból (természetes): sempio, doppio, continenza,
ripresa, riverenza, saltarello, voltatonda, és 3 összekötő (díszítő): battimento, passegio,
combio, lépésből formálta meg az alapokat.
A harmonikus tánc titka: az ütem megtartása, a test mozdulatainak összehangolása, a
mozdulatok helyes sorrendjének megtartása, a tér megfelelő kihasználása, a lelki adottságok,
a finomság, kecsesség és a testi adottságok + életerő és egészség.
GUGLIELMO EBREO DE PESARE (1420 körül – 1484) költő
Domenico tanítványa és követője. A zene és a tánc tudományában a legjártasabb
táncmesternek tartotta saját kora.
Leghíresebb könyve: A táncolás gyakorlatáról, avagy művészetéről (De practica seu arte
tripudii vulgare opusculum) (1463): az elméleti rész után egy gyakorlati fejezet következik
majd 31 ballót mutat be a könyv.
ANTONIO CORNAZANO (1430 – 1484)
Kibővíti a Domenico-féle lépéskészletet.
Könyve: A táncolás művészetének könyve (Libro dell’arte del danzare) (1455): apróbb
mozdulatok lejegyzése: lábujjhegyen lépkedés, differenciált szökellés.
FABRITIO CAROSO (1525/1535 – 1605/1620) lantművész, zeneszerző
Első könyve: A táncmester (Il Ballarino) (1581): 54 technikai elemet ír le = pl. forgások, a
lábak összeütése. Először szerepel leírva: intreciata = entrechat (antrösá).
Másik könyve: Hölgyek nemessége (Nobilitá di Dame) (1600): az itáliai nemesség táncait
mutatja be lépésmagyarázatokkal. 24 viselkedési tanácsot adott az előkelő táncoláshoz.
Második részben baletto-kat írt.

CESARE NEGRI (1535 – 1605)
Milánóban tevékenykedett. Táncakadémiát alapított 1554-ben. 25 entreé-ból (antré) álló
jelmezes ünnepséget rendezett (1574).
Könyvei: Szerelmes kecsesség (Le Gratie d’amore) (1602), A ballók újítása (Nuove
Inventioni di balli) (1604): összefoglalta elképzeléseit. 3 fejezetben 55 technikai szabályt
rögzített, koreográfiai leírásokkal. Először jelenik meg a lábpozíciók leírása. A leírások
egyre bonyolultabbá váltak. Ő gondolt először a lábak kifelé fordítására (en dehors = an
döor) = a balett legjellegzetesebb jellemzőjének kitalálása: új tudományos ismeretek –
anatómia felfedezése = az emberi test működését megismerhetővé tette.
Iskolájában: tovább fejlesztik a forgás- és ugrástechnikát = pliéket csináltak az ugrások
lágyságának eléréséhez, gyakorláskor a táncosnak a mennyezetről lecsüngő bojtot kellett
elérnie fejével.
A táncmesterek munkásságát áttekintve: formálódott a tánc „szókészlete”, formanyelve.
Kijelenthetjük, hogy a balett alapjai a reneszánszkori Itáliában, olasz táncmesterek
munkássága nyomán születtek meg. Ezt a „mozdulatszótárt” később a francia Királyi
Táncakadémia rendszerezte.
Az első koreográfiák: a ballók
Tudatosan szerkesztett koreográfiai alkotások: a közönséget gyönyörködtették a
táncosoktól pedig fejlett tánctudást igényelt. Minden másfajta táncot danzának hívtak.
A táncmesterek a néptánc anyagából merítettek a természethűség jegyében: a
természetben rejlő szabályosságot, arányosságot tekintette mintának.
Táncbéli kísérletezések: pl. antik klasszikus verslábakra járt lépések – dattile, spondeo,
anapaste = a táncművészetben érvényesült a reneszánsz antikvitás iránti elkötelezettsége.
A tánc formáinak megszerkesztése: reneszánsz elvek szerint – harmónia érvényesülése,
szimmetria és perspektíva elméletek (újdonság).
Ballo és balletto közötti különbség:
● Balló: egy változatlan tempójú és ritmusú dallamra táncoltak.
● Balletto: „többmértékes” kompozíció: a dallam mindig ugyanaz marad, de a táncok
jelegének megfelelően a ritmus mindig más tempót vesz fel. Páros ritmus után páratlan
ritmusban hangzik el a dallam, vagy lassú ritmus után gyors tempó következik.
Fontosabb reneszánsz társastáncok:
● basse danse (bássz dansz): legkorábbi reneszánsz páros tánc, Burgundiában született,
4 lépésből állt s ezek különböző kombinációiból
● pavane (páva): lassú és előkelő
● allamande (álamand): mérsékelt
● gagliarde (gájárd): élénk és szenvedélyes
● courante (kurant): pantomimbetéttel járták, végén szabad volt a csók
● volta: dinamikus forgótánc
● branle (branl): oldalt haladva körben táncolandó (egyetlen ilyen reneszánsz tánc), volt
egyszerű, vegyes (aszimmetrikus szerkezetű) és pantomimikus (munkamozdulatokat
utánozó karakerizáló táncok) változata

● canarie (kanari): 3/8-os gyors páros tánc, eredete: spanyol és olasz hajósok hozták a
Kanári-szigetekről, kedvelt társasági tánc és a táncszvitek gyors záró tánca lett.
Thoinot Arbeau (toánó árbó) francia kanonok:
Munkáságából ismerjük, hogyan táncolták a társasági táncokat a reneszánsz idején.
Könyve:
● Orchésographie (orkészográfí) (1589): zene- és tánckézikönyv
A tánc mesterségéről írt. Egyetlen forrás, amely a korabeli társastáncokat megörökíti.
A táncdallamok kottái mellé pontosan oda írta, hogy milyen lépést, mennyi
időtartamban kell az egyes ütemekre végezni. A függőlegesen elhelyezett
vonalrendszer (tabulatúra) a táncmozdulatok szöveges hozzárendelésével, egyedülálló.
Minden lépés, illetve mozdulat kezdete az a hang, amelyik mellé vagy alá van írva.
Mindenkinek szánta a könyvet, aki táncolni szeretett, legfőképpen a fiatalságnak. Minden
táncot leírt, amelyet a 16. században, Franciaországban táncoltak és sok olyat is amit a neves
táncmesterek nem tartottak fontosnak.
Intermediumok és trionfók:
● Intermedium (közjáték): gyakori zenés-táncos színpadi forma. Antik mitológiai témák
vagy bibliai témák. Helyszín: paloták termei, udvarai.
● Trionfók: karneváli felvonulások, diadalmenetek. Allegorikus táncos és énekes
figurákkal, akik a római diadalünnepeket utánozták.

2021.02.08.

Az európai középkor táncélete

Középkor táncos szokásait meghatározó tényező: EGYHÁZ – KERESZTÉNYSÉG
Korai kereszténység (Kr.u. 4. sz.-tól):
− NEM TILTOTTA az egyház a táncot, sőt, felhasználta az új hit elfogadtatásához
éppúgy, mint a halálélmény feldolgozásához
− JELEN VOLT az egyházi szertartásokban a tánc

oltár körül ájtatos, örvendező
körtáncok + Canticumokat (himnuszokat) mindig tánccal kísérték + Ószövetség
jeleneteit tánccal emelték be a liturgiába
Magyarázat: az új tanok terjesztéséhez nem elegendő a didaktikus tanítás, az igazi
elfogadást a gyakorlattal lehet erősíteni!
− Tánc = zenéhez, költészethez hasonlóan az Istenhez való közeledés eszköze + az
angyalok szent foglalatossága s a bűnös lelkek vezeklésének megnyilvánulása is
egyben
Kb. 8-12. századig: TILTÁSOK időszaka:
− szertartások túl világiassá fajultak, előfordult, hogy tivornyákba torkollottak
keresztény egyház egyre nagyobb veszélyt látott az újonnan megkeresztelt népek
rituális tánciban

Pápai, püspöki tiltások származnak 700-800-as évekből!
− Templomokban, temetőkben, körmenetekben a híveknek és a papoknak is
tartózkodniuk kellett a táncolástól

fokozatosan eltűnt a tánc a templomokból (DE
ennek ellenére egyes helyeken, templomokban, kolostorokban a táncolás szokása
fennmaradt még a 16. században is!)

Színjátszás – dráma hagyománya
− nyugat-római birodalom bukását (476) követően a mintegy 6000 Rómában élő
pantomimus és táncosnő szétszéledt Bizáncban + Földközi-tenger partvidékén
− belőlük lettek a vándor komédiások: jokulátorok + zsonglőrök:
o költők, tűznyelők, dalnokok, táncosok, színészek, akrobaták
o szórakoztatták a kocsmák, vendéglők, vásárterek népét
o a tánchoz értők vándorlásaik során megismerték a népek táncait

belőlük és

leszármazottaikból is lettek később a reneszánsz táncmesterek!

− az „igazi dráma” hagyománya egy időre megszakadt

cirkusz volt a vágyott élmény

− 12. századtól: újjá született a műfaj, figyelmen kívül hagyva a görög-római
előzményeket

KERESZTÉNY DRÁMA

Keresztény dráma jellemzői:
− újra fontossá vált az egyház számára, hogy minél több emberhez eljusson a tanítás
− a latin nyelv ismeretének hiányában, valamint az írástudatlanság következtében a
VIZUALITÁS került előtérbe
− a középkori kultikus dráma tehát a keresztény liturgiából fejlődött ki, az ábrázolás,
megjelenítés céljából!!
− először a „mini színjátékok” a templomban jelent meg, majd ahogy terebélyesedett a
templomkertbe, katedrális lépcsőjére, utcákra, terekre került át

hamarosan
mindenkit aktivizáló népünnepély vált belőle: szent + profán elegye, a közösség
kollektív rítusa!
− rendezés: papság kezében
− pl.: húsvéti játék, betlehemes játék, passiójátékok
− az énekelt-lírai dialógusokból fejlődött ki a középkori vallásos dráma 4 jellemző
típusa:
1. Misztériumjáték
o 13. sz.: megindul a templomi játékok elvilágiasodása
o valójában ezek már inkább népünnepélyek
o megmaradnak és kibővülnek a latin nyelvű bibliai jelenetek, de ezeket
sokszor már világi nyelven is megismétlik
o gyakran keverednek bele világi szereplők
o szellemi irányítás: papság
o rendező: világi személy
o megjelenik a látványosság ezermestere is
o 15. sz.: misztériumjáték a fénykorát éli

már-már színházszerű

előadások
o kocsi-színpadok: Angliából származik

különböző jeleneteket

végigviszik a városon
o szimultán színpad: 10-12 színpadképből állt

jellemzően a város főterén

a közönség minden jelent után egy másik képhez vonult
o tánc megjelenése: kifejező gesztusokban, pantomim játékban,
néptáncokban a jelenetek színesítésére, a vizualitás jegyében

2. Passiójáték:
o misztériumjáték egyik alfaja
o Jézus kínszenvedésének és feltámadásának bemutatása

o Magyar vonatkozás: 18. századból fennmaradt szövegek (leghíresebb
Csíksomlyói passió)
o hangsúly: képi ábrázoláson, látványon
o cél: hitelesség, meggyőzés
o naturális, horrorisztikus ábrázolás

vér: marhahólyagba töltött vörös

festék
o EU leghíresebb passiójátéka: német oberammergau-i passiójáték (1680
óta 10 évente megrendezik)
o film: Mel Gibson Passiója (2004)
o 12. sz.-tól: már benne volt a húsvéti játékokban a halott fiát sirató anya
(Mária) képe

13. sz.: középkori himnuszköltészet leghíresebb darabja:

Jacopone da Todi Stabat Matere. Magyarországon: Ómagyar
Mária-siralom
o ez a téma számos zeneszerzőt és táncművészt megihletett: Vivaldi, Verdi,
Kodály, és Robert Cohan, Imre Zoltán, Juronics Tamás…

3. Mirákulum:
o szentek életének eseményeit, csodatételeiket meséli el
o elmaradhatatlan tul.: bonyodalmat mindig csodás megoldás követi (erre
utal az elnevezés is)
o legnépszerűbb: Franciaországban, de Itáliába, Németalföldre is átkerült
o mozdulatok, gesztusok fontossága
o pl: Szent Miklós-játék (Jean Bodel, 1200 körül), Teofil csodája
(Rutebeuf), Miasszonyunk csodái (Gonzalo de Berceo)

4. Moralitás:
o erkölcsnemesítő tanmese, amely az erények gyakorlására buzdítja a
hívőket
o olyan, mint egy dramatizáló prédikáció
o szereplők: allegorikus figurák
o megszemélyesített tulajdonságok, Bűnök és Erények küzdenek a
másvilágra induló ember lelkéért
o fontos: pantomimikus megjelenítés
o pl: Akárki-játékok

individuum, egyén fogalma éledezik a

gondolkodásban

Világi színjátszás
− vallásos színjátékok mellet bukkant fel a vásári komédiákban, francia farce-okban
(fárszokban)
− Farce: olyan népi hangvételű bohózat, amely a mindennapi élet furcsaságait veszi
célba, témája mindig valamilyen étejtés, felsülés, vki mindi pórul jár
− 14-16. sz.: virágkora
− További 2 kapcsolódó jelenség:

1. Haláltánc:
o totentanz (németül), Dance of Death (angolul), Danse Macabre (franciául)
o elmúlás érzékeltetése
o az élőknek szólt, őket figyelmeztette a halál közelségére

testközeli téma

is lehetett sokaknak a pestisjárványok, háborúk miatt
o Halál: csontváz alakjában viszi táncba, majd a sírba a legkülönbözőbb
társadalmi rétegbe tartozó embereket
o kaszás Halál: antik eredetű jelkép
o ábrázolás arra utal: a halál előtt mindenki egyenlő!
o a múlandóságra figyelmeztető lánctánc szórakoztató formában is
megjelent, pl. zenei kísérettel a vásárokban, palotákban (pl. burgundi
herceg saját maga adott elő ilyet)
o költészeti alkotás: Villon: Haláltánc-ballada
o metszetsorozat: Hans Holbein (1500as évek)
o zene: Liszt, Schönberg, Sosztakovics
o irodalom: Madách: Az ember tragédiája

londoni szín; Charles Baudelaire

(bodler): Haláltánc
o film: Bergman: A hetedik pecsét (1956)
2. Tánctéboly:
o valódi tánctól távol álló jelenség: pestisek idején szállta meg az embereket
o egy lezárt városban a halálvárás tébolyító lelki terhe váltotta ki belőlük a
rángatózó, sípokkal-dobokkal menekülő őrjöngést
o első tánctéboly: Itália – 1233
o Vitus-tánc: strasbourgi Szent Vitus székesegyházban ápolt, rángatózókról
kapta a nevét

őket Szent Vid csodával kigyógyította

Késő középkor világi táncai
1. Lovagi kultúra
− társastánc-divat elterjedése nyugatról kelet felé Európában

háttere: lovagi életforma

(12-14. sz. sajátos kultúrája)
− fontos szerepet töltött be a tánc
− uralkodó tánctípus: lánckörtáncok + pantomimikus párostáncok
o utóbbiak: elengedett és nyílt fogású páros táncok
− legelterjedtebb tánc eredetileg: egy énekszóra járt női körtáncból + egy körben haladó,
hangszeres kíséretű, sétáló páros táncból állt
− lovagi körtánc: carola

flótával, síppal kísért lánctánc, mely néptáncból eredt

− estampida: lassú, lépő, páros ütemű tánc

párja: saltarello: páratlan ütemű ugrótánc

párban járva

− utóbbi két tánc egy táncpárt képezett (lassú-gyors, páros-páratlan, lépő-ugró
ellentétben egészítették ki egymást)
− mintául szolgált a lovagi tánc a későbbi európai táncművészet számára, de nyomai már
csak a gyermekjátékokban lelhetők fel
2. Jeles ünnepek
− táncos felvonulások, kör- és füzértáncok, bolondünnepek, szamárünnepek
− középkorban több mint 90 ünnepnapot tartottak

minden alkalmat megragadtak a

táncolásra (vásár volt az egyik legnépszerűbb)
− moreszka tánc: kezdetben csoportosan, virtuóz ugrásokkal, gyors tempóra adták elő,
lábukon csörgővel

később előfordult, hogy karddal, szólótáncként is előadták
o egyik értelmezés szerint a bolond figurájához kapcsolódott, másik
szerint inkább a keresztes háborúk eseményeinek dramatikus
megjelenítéséhez
− Itália: ezernyi moreszka-emlék
o Orlando di Lasso: muzsikus, számtalan moreszka-dallam szerzője
o Claudio Monteverdi: Orfeo című opera záróbalettje is moreszka

2021.02.01.

Távol- keleti népek tánckultúrája

India táncművészete

Történeti áttekintés:

Az ókorban a közel-keleti népek, az Egyiptomiak, Mezopotámiaiak mellett nagyon meghatározó szerepet töltöttek be Ázsia életében a távol-keleti népek, közülük is kiemelkedtek e tekintetben az Indiaiak, Kínaiak, Japánok. Legtöbb történeti adatunk a tánckultúrát illetően a közel- keleti népekről maradt fenn. Leginkább ősi jellegű rítikus, termékenységi és csillagászattal kapcsolatos táncokat táncoltak. Utóbbihoz lehet köze az állatutánzó (Oroszlán, Skorpió, Medve) táncoknak, ugyanis nagy valószínűséggel a csillagképek inspirálták az akkori kor emberét.

Minden ókori népre jellemző egy bizonyos vallásosság. Ennek köszönhető, hogy az Indiában már igen korán, kb. 2000 éve szétváló népi- és ˝hivatásos˝ táncok továbbélésére a templomok adtak lehetőséget. Ez a fejlődési folyamat napjainkig is töretlenül tart, amelyet Vitányi Iván így magyaráz: ˝A közel- keleti és az európai rabszolgatartó birodalmak bukása megakasztotta a táncművészet folyamatos fejlődését, a feudalizmus pedig nem tudta szervesen továbbépíteni az előző kor kulturális örökségét.˝ (Vitányi; 63)

A tánc alakulása az ősi, széles mozdulatokkal bíró, pantomimikus jellegű, baletthoz hasonló formát a fejlődés egy szakaszában, az Újbirodalom idején elhagyta, és kilépve a szakralitás és vallásosság keretéből, szűkebb mozgásformájú, exotikusabb táncok keletkeztek, melyeknél elsősorban a szórakoztatási funkció helyeződött előtérbe, amelyre a későbbiekben részletesebben ki is fogok térni.

A tánchagyomány:

India tánckultúrája alapvetően nagyon sokszínű, amelyet az egymás mellett élő és ezáltal egymással szerves kapcsolatban lévő számtalan különböző törzsnek köszönhet. A tánc már a kezdetektől fogva igen szabályozott formában, meghatározott keretek között fejlődhetett tovább. Ezeket a szabályrendszereket két meghatározó könyvben foglalták össze az i.u. III-VI. században. Ezek a Nátyasasztra (Nátjasásztra) és az Abhinajadarpana (Abhijána Darpana) címet viselik. ˝Az előbbi ˝a tánc könyve˝ a hindu táncdrámák elemeit tartalmazza, külön a zenére, a szövegre, a táncra és a kifestésre vonatkozó szigorú szabályokkal. Az utóbbi ˝a kifejezés tükre˝ a mozdulatokat írja le tetőtől- talpig, külön véve minden testrész legapróbb mozdulatát, a kézjelekkel, a mudrákkal és a kartartásokkal, ászandákkal együtt.˝(Vályi; 44)

Ezeket a táncokat csak a dévadászik ˝Isten szent táncosnői˝(Vályi; 43) táncolhatták, akiket a papok hosszú éveken át tanítottak ki és a templomok tulajdonát képezték.

Az indiai tánchagyományra jellemző, hogy a testrészek nagyfokú szimbolikus jelentéstartalmakkal való ellátása. Véleményem szerint legfontosabbak ezek közül a kéz-, az ujjak más- más tartásából adódó jelentésbeli különbözőségek, de ugyanakkor nem hanyagolhatjuk el a fej- és a láb tartását, valamint a szemöldökök mozgatását sem. Egy- egy gesztus soha nem áll önálló jelentéssel, hanem mindig a test többi mozdulatával összhangban kell vizsgálni, és csak így juthatunk az információ pontos értelmezéséhez.

A több ezer éves fejlődés hatására négy meghatározó tánciskola/ táncstílus alakult ki, melyek mindegyike a néptáncot fejleszti tovább különböző módokon. Az egyes stílusok határait- megközelítő pontossággal- legegyszerűbben India területének ˝felnégyelésével˝, négy részre osztásával kapjuk meg.

Azonban mielőtt elkezdeném az egyes tánciskolák munkásságát bővebben kifejteni, még szólnom kell néhány szót magáról a táncról, ugyanis itt nem határolódik el élesen a drámától, azzal szerves egységet alkot, amit a neveik is tükröznek. Ily módon a tánc helyi megfelelője a nátja, a drámáé a nátáka. Az utóbbi cselekménye a mitológián, az istenségeken alapul, és prózai elemekkel váltakozik. A táncot több szempont szerint is feloszthatjuk. Az egyik a cselekményesség, mi szerint vannak a dramatikus táncok (nritja), és vannak a cselekmény nélküliek (nritta). Másik a dinamika szempontjából való csoportosítás, amiben szintén két csoportot különítünk el, amelyeket Vitányi így jellemez: ˝A tandava táncok erőteljesek, kemények, dinamikusak, férfias jellegűek, a lászja táncok lágyak, kecsesek, nőiesek.˝( Vitányi; 64)

A sok kis tánciskola közül tehát a négy meghatározó stílust mutatnám be részletesebben, amelyek a következők lennének keletkezési sorrendben:

A legősibb a Bharat- Natjam( Délkelet). A műsor felépülése nagy hasonlóságokat mutat a magyar néptáncok táncrendekbe való rendeződésével. A darab egy lassú, könyörgő résszel indul, amit még négy másik tétel követ a végkifejletig, a gyors táncig. Az összesen 6 részből álló előadás teljes időtartama 1-4 órát vesz igénybe, amelynek kísérője egy sajátságos dobfajta, a mridangam.

Hasonló rég kialakult stílus még a Kathakali( Délnyugat), ami alapvető eltéréseket mutat az előző tánciskolával szemben. Első és legfontosabb ilyen a cselekményessége. Ez az iskola sokkal drámaibb mint a  Bharat- Natjam. A cselekmény nem szól másról, mint a hindu vallás, a hindu mitológia isteneinek, hőseinek fontosabb cselekedeteiről. Az előadás időtartama akár 16 órát is igénybe vehet, ami előtt a táncosoknak egy szintén hosszú előkészületi fázison kell átesniük. Ennek eleme a kosztümök felvétele, de talán a leghosszabb ideig tart a különleges, rizspépes arcfestés felhelyezése. Nagyon fontos jellemzője, hogy a női szerepeket is csak férfiak táncolják.

Ez a két iskola őrzi a hagyományos vallásosságot, az ősi jelleget, amit az előadások színhelyéül választott templom is megerősít.

A következő stílus már később alakult ki, aminek a neve Káthak iskola (Északnyugat). A tánc lászja jellegű, kifinomult mozgáskoordinációjú, négy részből álló. A cselekmény maga Krishna istenről szól aki a Földön él, és az ő életéből kiragadt néhány mozzanatot mutatja be.

Az utolsó, negyedik stílus a Manipuri (Északkelet). Mindközül a legfiatalabb iskola, alig 200 éves múltra tekint vissza. Az előzőhöz hasonlóan Krishna isten életéből ragad ki egy- egy cselekményt. Tánctechnika tekintetében a néptánchoz hasonló, egyszerű mozdulatok alkotják.

Az utóbbi iskolák már elveszítették vallási jellegüket, és az Újbirodalom idején kialakult szórakoztatás célú típusjegyeket viselik magukon.

A tánckultúra fejlődése napjainkban sem állt meg. A XX. században a gyarmati rendszer alóli felszabadulás lehetőséget teremtett az európai népek táncainak megismerésére. Ez a nyitás új lendületet adott az indiai táncok fejlődésének. Egy híres táncművészük, Rám Gopál így vélekedett: ˝Gyakran gondolok azokra a balettekre, amiket Európában láttam… Tudom, hogy a balett még gyermekkorát éli, ha a saját táncainkkal hasonlítjuk össze. Nem kétséges, hogy a mi táncosaink is sok mindenre megtaníthatják önöket, nekünk viszont mindent meg kell tanulnunk, különösen a szervezést és a színpadi előadást illetően.˝ (Vitányi; 67-68)

Összegezve az eddig leírtakat, elmondható, hogy az indiai tánckultúra rendkívül színes, változatos, sok ősi jegyet magában hordozó, mind a mai napig fejlődő művészet. A magas koordinációs készséget igénylő, látszólag jelentéktelennek tűnő, mégis mély jelentéstartalmakkal bíró mozdulatokból álló táncok az európai embereket mindig lenyűgözték még akkor is, ha valódi mondanivalójukat csak kevesen értették.

Szakirodalom:

Vitányi Iván. 1963. A tánc. Gondolat kiadó.

Vályi Rózsi. 1969. A táncművészet története. Zeneműkiadó Vállalat.

2021.01.25.

  1. ”B”A neoklasszicizmus a táncművészetben 

Képviselő: Balanchine

A klasszikus és a modern balett közötti átmeneti stílusirányzatot neoklasszikus balettnek nevezzük, és ennek első úttörőjeként George Balanchine-t tartják számon. A grúz származású orosz-amerikai táncművész és koreográfus, aki önmagát “Terpszikhoré, a tánc múzsájának helytartójaként” írta le, 1933-ban, egy amerikai mecénás meghívására költözött az Egyesült Államokba, hogy ott is meghonosítsa a klasszikus balettet.

Balanchine azonban ennél jóval többet tett: 1934-ben megalapította az Amerika Balett Iskolát és Társulatot, és ugyanebben az évben megalkotta a koreográfiát A szerenád című előadáshoz, amit a modern balettművészet iskolateremtő darabjaként tartanak számon.

Útkeresők: a balett és a modern táncok ötvözése

Balanchine 1948-ban hívta életre a New York City balettet, akikkel olyan legendás előadásokat mutattak be, mint a világszerte ismert Diótörő, ami azóta is minden karácsonykor bemutatásra kerül New Yorkban. Társulatába modern táncosokat is meghívott, és tütük helyett is gyakran adott inkább jelmezeket a táncosaira, ezzel pedig komoly változásokat indított el a klasszikus balettben.

Ha a modern balett születéséről beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Martha Graham nevét, aki kortárs tánckoreográfusként Balanchine-nal együtt dolgozva inspirálóan hatott az újdonságokra és a modern irányzatokra nyitott művészre. Nem maradhatnak ki a felsorolásból John Butler és Glen Tetley koreográfusok sem, akik szintén ebben az időben kezdtek tudatosan kísérletezni azzal, hogy a balett és a modern tánc elemeit ötvözzék egymással.

A modern balett meghódítja a világot

Miután Balanchine felkavarta a klasszikus balett leheletfinom mozdulatokon nyugvó állóvizét, egyre több és több művész kísérletezett az új irányzat jegyében. Az Amerikai Balett Színház művészeti igazgatója Balanchine egykori táncosa, Mikhail Baryshnikov lett, aki korábbi mesterét követve modern rendezőkkel is dolgozott, például azzal a Twyla Tharppal, aki a Joffrey Balettiskolának is rendezett – az 1957-ben Robert Joffrey által alapított intézményben többek között Patrick Swayze és Charlize Theron is tanultak.

Georges Balanchine klasszikus spicc technikát alapul véve nyit utat szabadabb mozgásformák felé. Őszintébb kifejezés, szabad mozgás, improvizáció. Mindemellett alkotásai megkívánták a magas színvonalú spicc-technika tudását.
A koreográfiáinak strukturalista szerkesztési módja lehetővé teszi, hogy minden sallangot (gondolat, díszlet, kosztüm, jelmez) elhagy, és végül csak a tiszta mozdulat és mozgás marad.

Közel 200 neoklasszikus és szimfonikus balettjében a zene vizualizálása és a formanyelv tökéletessé csiszolása teszi a XX. század táncművészetének egyik legkiválóbb koreográfusává.

2021.01.18.

1. „A” A táncház mozgalom szerepe a néptáncművészetben

AZ ELSŐ TÁNCHÁZ 1972. MÁJUS 6-ÁN jött létre a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. (Zártkörű volt)

Előzményei: Hasonló mozgalmak adódtak már:
– Gyöngyösbokréta mozgalom az 1931-1934-ig terjedő időszakban
– Magyar Állami Népi Együttes megalakulása az 50-es években
– Több amatőr együttes létrejötte
– Röpülj páva TV-vetélkedő a 60-as években

Ezek az előzmények kellettek ahhoz, hogy végül a 70-es évekre létrejöjjön a társadalomban a magyar népi kultúra megismerése és megélése iránti igény.

Szervezői a Bihari Táncegyüttes tagjai voltak, élén Novák Ferenc a házigazda.

Mások is bemehettek, Bartók, Vasas, Vadrózsák együttes is.

Széki táncház volt. Kezdetben zártkörű, később nyilvános, de erős ellenszél szocialista tábor részéről.

Zenekar a Sebő együttes (Sebő-Halmos páros) volt. A Bartóki tiszta forrást igyekeztek szem előtt tartani, úgy hogy közben mégis újat hozzanak zenéjükben.

Célja: a színpadra koreografált táncokat szabadon is táncolhassák. Újra tanítani azokat a táncokat, amit már elfelejtettek. Széles körben való terjesztése.

A táncház olyannyira sikeresen végződött, hogy hamarosan az utca embere is érdeklődött a rendezvény iránt. Belső spontán mozgalom, városiak visszatanítása.

Ekkor nézeteltérés alakult ki a: Bihari továbbra is privát, szakszerű táncházat szeretett volna, míg Sebő, Halmos, és Tímár Sándor, a Bartók Együttes akkori vezetője jó ötletnek tartotta kinyitni az ajtókat, és beengedni a táncolni vágyókat.

A Bartók Együttes ezek után átvette a táncházak szervezését, az azokkal való oktatással együtt.

Martin György a Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának néptánc kutatója is támogatta az elképzelést. Ezzel párhuzamosan megalakul a Sebő klub, a Kassák Művelődési házban és vidéken is. 

A 70-es években 3 ismertebb táncház:

    • Fővárosi Művelődési Ház: havonta egyszer rendeztek táncházat
    • Budapesti Műszaki Egyetem „R” klubja: lényegesen kisebb táncház volt
  • Zuglóban található Kassák Művelődési Ház (Kassák Klub): Sebő-együttes  klubjaként működött.

Azóta nagyon sok táncház nyílt meg és tűnt el. Zenekarok alakulnak pl. Dűvő együttes, Muzsikás együttes, Téka együttes stb… 

Muzsikás együttes a mai napig is töretlenül együtt van. Sebestyén Márta később kapcsolódott az együtteshez, ő a Bartók együttes táncosa volt. Az együttes Kossuth-díjat kapott.

  • 2 éves tanfolyam (1976-78) a Bartók együttesnél:
    • Népművelődési Intézet szervezte
    • Cél: a zenészek és a tánctanárok képzése
    • Eredménye:
      • vidéki városokban is beindultak a táncházak
      • Budapesten is nőtt a számuk
      • kibővül a táncrepertoár
      • hazai nemzetiségek táncai (román, délszláv, cigány stb.)
  • Zenészek és táncházvezető tanárok képzése (70-es évektől):
    • alkalmilag szervezett tanfolyamok + nyári oktató táborok
    • művelődési házak és táncegyüttesek támogatták főként
    • hallgatók száma egyre nőtt + külföldön élő magyarok is

A táncház: (Halmos Béla tollából)
Olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként, eredeti formájában és eredeti funkcióban jelenik meg. A táncházmozgalom olyan kis közösség összessége, amelyben a résztvevők aktívak. A zene és a tánc hosszú, évekig tartó tanulást igényel mire szórakozássá válik.

Kezdettől fogva azonos értékűnek kezelik a magyar néphagyományok mellett a hazai nemzetiségek illetve a más népek folklórját is.

Kb. 40 éve él már. A táncház közösséget, a hagyományok megismerését, művelődést, és mozgást nyújt a résztvevők számára.

  • Szórakozási forma
  • Paraszti kultúra-> a városi kultúrában
  • próbatermi munka zajlik

Színpadi táncművészet:

  • közösségi mozgalom
  • fiatalok százai->eredeti néptánc
  • eredeti hangszeres népzene és néptánc megismertetése – gyűjtőutak Erdélyben
  • kitünő néptánctudást visznek fel a színpadra (dramaturgia még nem olyan jelentős)
  • autentikus néptáncot állítottak a színpadra
  • a falusi mulatságok valódi hangulatát akarják mutatni a színpadon
  • eredetiség a viseletben is
  • A színpadon mindenki másképp táncolt, mert ez a néptánc karaktere.
  • Ma kb. 60-70 táncház és zenekar létezik
  • Számos Nyugat-európai és tengeren túli országokba eljut a táncház és a magyar kultúra

2021.01.11.

10. „A” Gyöngyösbokréta és a harmincas évek néptáncművészeti kísérletei

Előzmények,kialakulása: Kodály és Bartók népzenegyűjtései, illetve az 1930-as évek alukutató mozgalmával párhuzamosan Magyarországon is megélénkült a figyelem a néptáncok iránt. Először a zenegyűjtők kezdtek népszokásokkal, népi ünnepekkel, ezen belül táncokkal is foglalkozni, gyűjteni. Miért érdekes a paraszti kultúra? Nemzetállamok kialakulása, ideológiai-politikai okok miatt. 1931-től Szent István napi állami ünnepség kereteiben (aug. 20.) vidéki hagyományőrző csoportok vonultak fel, népviseletbe öltözve. Paulini Béla (1881-1945, újságíró, karikaturista, amatőr népi színjátszócsoportot vezet) vezetésével Szövetséget alkottak ezek a vidéki együttesek: Bokréta Szövetség néven 1934-től.

Gyöngyösbokréta: Paulini a helyi hagyományaikat felkutató, így megőrző és azt színházi közegben bemutató parasztegyüttesek ösztönzésével és pártfogásával egy politikailag is támogatott folyamatba, elképzelésbe kapcsolódott bele. 🡪 magyar nemzeti gondolkodás képességéhez szükség van: magyar beszédre, nótázásra, viseletre és a táncokra. Az évente ismétlődött Gyöngyösbokréta címen játszott előadások ezt a sajátos ősi múltjára büszke nemzet képet erősítették. Gyöngyösbokréta néven azt a rendszeresen visszatérő színházi látványosságot ismerjük, amely parasztcsoportok tánc, ének és játékbemutatóiból állt Budapesten 1931-től 1944-ig, minden év augusztus 20-a táján.

Az első „Gyöngyösbokréta” bemutató 1931.augusztusában volt, Budapest székesfőváros anyagi támogatásával. Paulini Béla rendezésében néhány parasztcsoport eredeti néptáncokat táncolt a Városi Színházban. A különböző vidékről érkezett csoportokat ugyancsak Paulini szervezte meg. Ettől az időponttól kezdve beszélünk Gyöngyösbokréta bemutatókról, bokrétás falvakról, csoportokról.

Csoportok célja: helyi néphagyományokat gyűjtsék, megőrizzék, bemutassák – belföldön és külföldön egyaránt: ének+tánc+játék+népszokások+viselet.  Politikai és kultúrpolitikai céljai is voltak a mozgalomnak: nemzetpropaganda, idegenforgalmi látványosságként is működtek az előadások.

A szövetség összefogta és irányította a „fiókszervezeteket”, és szervezte a bemutatókat. A több mint 100 helyi szervezet a szövetség fennállása alatt mintegy 4000 tagot számlált. A bokrétások a szereplések során mintegy 75–80 fajta tánc több mint 200 változatát, 35–40 játékot, jelenetet és szokást adtak elő.

A bemutatók népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, e ezek jó része a Gyöngyösbokréta nélkül feledésbe merült volna. Számon tartunk olyan, a bemutatókra helyileg rekonstruált táncokat és szokásokat, amelyekkel a későbbi kutatók már mint „eredeti” hagyománnyal találkozhattak. A bemutatóknak így a hagyomány megőrzésében, de megmerevítésében is jelentős szerepük volt.

Vita: eredetiség és a színpadiasság kérdése.

Egyik álláspont: Népi kultúra a haza kortás művészet megújulásának egyik lényeges és lehetséges forrása lehet.

Másik álláspont: Népművészet újbóli felfedezéséből egyáltalán nem következhet annak színpadi feldolgozása.

Néprajzi Társaság felügyelte a feldolgozó munkát! Hirdette: Parasztságon kívül senki nem hivatott arra, hogy a hamisítatlan magyar néptáncokat képviselje. Néptáncok népzenék motívuma, és a szokások és viseletek kopírozása ebben az időszakban jelen volt.

Városi lakosság, fiatalság és az értelmiségek érdeklődött a néphagyomány iránt és maguk kezdték megtanulni, utánozni a parasztság művészetét. Paulini szerint ez hamisítás volt.

Paulini megalapította Millos Aurérral közösen az „ellenbokréta” mozgalmat, ami hivatásos művészeket tömörítő csoport volt, amely a népművészetet kívánta tolmácsolni korszerű színházi formában. (Csupajáték nevű alkalmi társulás)

/Csupajátékról röviden:  Orosz Balett mintára – összművészeti alkotás felkért zeneszerzőkkel dolgoztak. Bartók mintájára népi és komolyzene fúziója  kortárs zeneszerzőkkel. Díszlet: kortárs képzőművészek. Minta: Kékmadár című orosz revü. Különböző műfajok: misztériumjáték, legenda, táncjáték. Az 1938-ban Budapesten, majd bemutatott folklórihletésű, kilencrészes játék alkotói és előadói hivatásos művészek. (Millos Aurél, Lya Karina, Bordy Bella)  Ez az egy műsor ment, sikere volt, de folytatása nem volt. Egy év múlva Londonba vittek egy új műsort: Magyar rapszódia címen, nagy siker, kaptak is szerződéseket, de kitört a háború és nem valósult meg/

Paulini 1945-ben feleségével a politikai nyomás hatására öngyilkos lett. A mozgalom papíron folytatódott, de előadások már nem fűződtek hozzá. Végül 1948-ban kimondták rá a „nem haladó” (vagyis narodnyikizmus) vádját, és egy belügyminiszteri rendelet a további tevékenységét betiltotta.

A mozgalom hatása:

  • felhívta a figyelmet a régi táncfolklórra
  • majdnem 100 falu tartozott ide, a mai napig is köztudatban vannak,
  • ”idegenforgalmi” esemény /Apátfalva, Bag, Báta, Cigánd, Buják, Boldog, Gyimesközéplok, Hollókő, Inaktelke, Kalocsa, Karád, Kéménd, Kapuvár, Őrhalom, Őcsény, Szatmárököritó, Kalotaszeg, Szék stb./
  • megindulnak a néptánckutatók és gyűjtők munkálatai -> Gönyey Sándor /Ő volt az első, aki terepmunkát végzett, és filmezte fotóta a Gyöngyösbokrétás előadásokat/ és Molnár István ez alapján indult el filmezni
  • Csupajáték
  • Ugyanígy a Gyöngyösbokréta nyomán érvényesült bizonyos mértékű folklorisztikus törekvés a korszak modern táncművészetének egyik hazai irányzatában (mozgásművészet), amint erről Szentpál Olga egy-egy ballada és szokás feldolgozása, illetve népi legenda nyomán készült koreográfiája (Márialányok) tanúskodik.

Még a Gyöngyösbokréta fénykorában, az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején jelent meg a népművészeti mozgalomban a hagyomány értelmezésének az a napjainkig ható szemlélete, melyet Muharay Elemér és Molnár István képviselt.

2021.01.04.

  1. „B” A táncszimfonizmus jelentése
  • A balettművészet egyik, a 20. sz.-ban meghatározó jelentőségű ágazata
  • A hosszú, romantikus balettmesék helyett rövidebb, elvontabb, a zenével szorosabb összhangot tartó tánckompozíciók jellemzik. Ez egyúttal a balett mozdulat- és gesztusrendszerének változását is jelentette. ►euritmia
  • A szimfonikus balett megalapozta a modern táncszínházat

Balanchine, a mozdulatok poétája

A korszakalkotó koreográfus nevéhez fűződik a szimfonikus balett megteremtése és az orosz balett modernizációja – “Látni a zenét. Hallani a táncot.” Így jellemezte Balanchine híres szólótáncosnője, Karin von Aroldingen mesterének életművét. A New York City Ballet korszakalkotó koreográfusa, a Szovjet-Oroszországból 1924-ben Nyugatra emigrált, előbb Párizsban, később Amerikában letelepedett művész, a grúz származású Balancsivadze, azaz George Balanchine valóban “láttatta” a zenét, az ő nevéhez fűződik a szimfonikus balett megteremtése. A legtisztább, legvirtuózabb, legmagasabb rendű táncművészet, ami a 20. század első évtizedeiben a klasszikus balettből sarjadt. Balanchine az akadémikussá merevedett orosz balettet elevenné, dinamikussá “modernizálta”, és – a korabeli izmusok közepette – neoklasszikus formában visszahelyezte a színpadra.

Elhagyta a poros-naiv cselekményt, és kizárólag a zene inspirációjára bízta magát. Képzett muzsikus volt, voltaképp zeneszerző apja nyomdokaiba akart lépni, mielőtt a tánc végképp hatalmába nem kerítette. Csakis a partitúraolvasás birtokában lehetett térbeli alakzatokat képező mozdulatokká, mozdulatsorokká fogalmazni a zenei szólamokat, a szimfonikus művek belső folyamatait, hogy aztán látvánnyá “avanzsálva” hullámzó érzelmeket keltsenek a nézőben. Mint maga a muzsika. Így aztán csakugyan látni lehetett a zenét. És hallani a táncot.

A barokk, a romantikus, a klasszikus zene, amerikai hatásra pedig a dzsessz, például Gershwin songjainak ihletésében születtek Balanchine mesterműként tisztelt koreográfiái, amelyek máig hódítanak a világ nagy balettszínpadain. Jómagam, Amszterdamban találkoztam először “töményen” a munkáival: a kilencvenes évek derekán Balanchine-hetet táncoltak végig a Het Nationale Ballet művészei a Muziektheater szépséges, modern üvegpalotájában.

Ötven évvel Gyagilev budapesti vendégjátéka után rendeztek Balanchine-estet Magyarországon (1977), majd húsz évre rá (1995) az Erkel Színházban. A Magyar Állami Operaház mostani Balanchine-estjén két ismert (Szerenád, Concerto Barocco) és egy nálunk még nem látott koreográfiája (Who Cares?) szerepelt, két amerikai művésznő, Patricia Barker és Judith Fugate betanításában.

Lebegő-libegő lepkeszárnyakként suhognak az áttetsző szoknyák a lánytesteken a Vonósszerenád dallamaira. Kaleidoszkóp különös alakzatait rajzolják ki a táncosok a színpad kék derengésében. Csajkovszkij már-már édeskésen melodikus muzsikája, mint a cím is utal rá, szerenádra ihlette Balanchine-t. Csupa poézis a holdfényben összesereglő, tizennyolc tagú balettkarának lágy ívelésű tánca. Lenyűgöző formák rajzolódnak ki a térben, a három szólista lány – Volf Katalin, Boros Ildikó, Kozmér Alexandra – csaknem észrevétlen válik ki a kar organikus testéből, hogy a keringő tételben a férfiszólisták, Oláh Zoltán és Szirb György partnereiként “csúcsra járassák” a klasszikus szépségű balettet. A tánckar bő redőzetű szoknyáinak hullámzása olykor a vízesés zuhogását társítja képzeletünkben. A romantika pátosztalan, puritán lírában oldódik föl.

A letisztult mozdulatvilág apoteózisa a Concerto Barocco. Bach d-moll hegedűkettős versenyének plasztikus színpadi megjelenítése. A hegedűszólamok egymást kergető, páros futamai, nemes vetélkedése ölt testet a neoklasszikus balett három tételében. Átszellemültség és kristálytiszta szerkesztés. Popova Aleszja és Somorjai Enikő, szólistaként a tánckar élén, a barokk zene nemesen egyszerű, ám gazdag modulációit sugallja, Apáti Bence, a kompozíció férfiszólistája, közöttük a szilárd támasz, a szimfonikus balettben oly fontos térbeliség “mértani középpontja”, Popovával érzelmi harmóniában éli-táncolja a méltóságosan hömpölygő Largo hangulatát.

A szimfonikus zene ihlette koreográfiákhoz persze olyan igényes muzsikálás szükségeltetett, mint amilyet Medveczky Ádám dirigens csiholt ki az operaház zenekarából.

Nem illett viszont a Gershwin-songokra készült Who Cares? az est klasszikus vétetésű poéziséhez. Az önfeledt vidámság, a dzsesszritmus felhangolja ugyan a közönség kedélyét, de a mű inkább gálaestek tarka műsorszámának hat. A táncművészek elemükben vannak, Bajári Levente lendületéhez Kozmér Alexandra, Boros Ildikó, Popova Aleszja játékörömben fogant temperamentuma társult. A Who Cares? helyett szívesebben láttam volna Balanchine valamelyik remekét, az Apollon Musagete-et vagy épp a C-dúr szimfóniát.

2021.12.14.

12.07.

  1. „B” Az alkalmazott színpadi tánc jelentősége napjainkban Magyarországon

Irányvonalai:
– a néptánc színpadi megjelenésének több egymástól jól elkülöníthető irányzata van
– közös jellemző alapja: eredeti táncanyag
– eltérés: eredeti anyag alkalmazása = mi a cél a készítés során

  1. Autentikus irányzat:
    – eredeti anyag eredeti formában a színpadon – pl. falusi mulatság hangulatát megidézése
    – Pályakezdéskor ezt az irányzatot képviseli: Tímár Sándor, Zsuránfszky Zoltán, Batyu, Németh Ildikó
  2. Szociográfiai irányzat:
    – mai helyzetet a leghitelesebben színpadra állítják – romló átalakuló hagyományok esetén is
    – Sára Ferenc, Diószegi László
    – pl. Sára Ferenc: Pityókalopó kaláka Gyimesközéplokon ma
  3. Hagyományőrző irányzat:
    – faluban megtalálható, még táncolni bíró/tudó lakosokból összeállt együttesek = eredeti, hiteles
    – Galgamentén: Széphalmi Zoltán
    – Sárközben: Szabadi Mihály
  4. Show irányzat:
    – cél a látványosság, nem a hitelesség
    – Román Sándor
  5. Táncszínházi irányzat:
    – az eredeti táncanyag csak eszköz – felborítva, átalakítva eredeti formáitól megfosztva használják fel =  ezeket a mozgásokat használják fel, hogy a mondanivalójukat átadják
    – táncnak olyan funkciója van, ami megerősíti a cselekményt
    – nem önálló néptáncprodukció – hanem színházi előadás
    – előadás mondanivalója: örök erkölcsi tények (szeretet, hűség), humoros történetek, történelmi/mitológiai események
    – látványos elemek használata: szín-, hang-, fénytechnika, díszletek
    – koreográfusok: Györgyfalvay Katalin, Novák Ferenc, Foltin Jolán, Diószegi László, Mucsi János, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor, Román Sándor
    – koreográfusok témája: népballada, néptáncjáték, néptánc dráma = újra felfedezik a folklórt – új témákat, formákat honosítanak meg
    – Művek:

Novák: Kőműves Kelemen, István a király = nemzeti múlt + sorsproblémák

Mihályi Gábor: Naplegenda
– zeneszerző: Nikola Parov: dobot + rézfúvóst használ, dinamikus, friss hangzású, ősi motívumokat tartalmazó etno-zene ötvözése + autentikus magyar néptánc
– téma: Nap kultuszát = életünkben betöltött szerepét, égi útjának + emberi élet menetének, fordulópontjainak kapcsolatát jeleníti meg = táncszínházi módon
I. felvonás: Hajnal – Dél – Alkony – Éjszaka
– Hajnal (Tavasz, gyermekkor):
’Keletről jöttünk mint a Nap’ – évezredes élni akarásunk itt tartott
’Hajnal hasad, tavasz indul’ – újjászülető természet – reggel mi is felkelünk, kiküzdjük helyünket a nap alatt
– Dél (Nyár, ifjúkor): szerelem, fiatalság, férfi és nő kapcsolata, szikrázó Nap kézen fogja az embert
– Alkony (Ősz, felnőttkor): a szörnyű idők jövőbeli képei – háborúk eljövetele
– Éjszaka (Tél, öregkor): lányok siratója, egymás ellen forduló indulatok – reménytelenség
II. felvonás: Holdtölte – Napfogyatkozás – Naprobbanás
– Holdtölte: Nap sugarai helyett – Hold sugarai (boldog békeidőktől búcsúznak)
– Napfogyatkozás: Pokol – gonosz erői: kétségbeesés
– Naprobbanás: ismét felrobban a Nap: szeretet lángolása – újraindul a körforgás

Román Sándor: „ Ez a nép mindenre képes, ha összefog!”
– rendező-koreográfus: Román Sándor
– Budapest, Fina Vizes VB megnyitó, 2017: Lánchídnál lebegő színpad
– résztvevők: hivatásosok + amatőr táncegyüttesek + artisták, akrobaták, ritmikus gimnasztika válogatott, modern és balett művészek
– műsor üzenete: ez a nép mindenre képes ha összefog
– téma: Magyarország történetének bemutatása – olyan jelenetekkel, amik kapcsolódnak a vízhez
– színpadi elemek, megvalósítás: Dunán, lebegő színpad, szabadtéri, háttérben: Lánchíd, Citadella, Budai vár, legmodernebb fény- és hangtechnika – táncosok mögött vízfüggöny amelyre vetítenek is

– 1. kép: „Duna hangja”: a víz gyermekeinek születéséről szól, ember + víz, 130 gyerek táncol, központi alak: ősanya – átadja a vizet az embernek
– 2. kép: Római kor: „Aquincum’: harcos férfiak, békében fürdőző nők, ritmikus gimnasztika táncosnők – vadul harcoló férfiak
– 3. kép: Sámánok tánca: vízfüggönyre csodaszarvas kivetítése, magyarok kijövetele: ősi szellem és hit kapcsolata – összetartozó nép, Herczku Ágnes énekel + égen turul madár kirajzolása (fényekkel)
– 4. kép: Reneszánsz tánc: összes gyerek és nő – korszak életigenlő, önfeledt lendület szemlélete, korhű jelmezek, körtánc, majd huszárok megjelenése – vérpezsdítő össztánc
– 5. kép: Erzsébet királynő, Sissi – Strauss Kék Duna keringőjére
– Liszt II. Magyar Rapszódiáját zongorán játszották
– Divatbemutató: Balatonfüredi Anna- bálokat idéző
– 6. kép: Vizi sportokról szól: táncosok + artisták mutatták be a sportokat
– 7. kép: résztvevő országok zászlóinak felvonulása – protokoll, énekes műsorok
– Finálé: fiúk csapásolása

11.30.

Noverre jelentősége 1727 ápr. 29.

Elhelyezés időben: 18. század – reformok kora, felvilágosodás szelleme

  • francia Enciklopédia kiadása (1751-1780) – 35 kötet 🡪 célja: ismeretek rendszerezése, „általános felvilágosultság” terjesztése, eligazítás az olvasó számára a tudomány, művészetek, kézművesség terén
  • fontos teret kapott a tánc is az Enciklopédiában! 🡪 15 szócikk: tánctörténeti + esztétikai + tánctechnikai fogalmak
  • Louis de Cahusac (lui dö kaüzak): értekezést írt a táncról (legjelentősebb szerző tánc témakörben) – 1754

Előzmények:

  • a tánc már önmagában nem tudott újdonsággal szolgálni
  • a francia Enciklopédia esztétáinak kritikája felébresztette az igényt a reformokra, kilépve a balett klasszikus eszköztárából
  • Következménye: megjelent a balettművészet megújítója: Jean-Georges Noverre (zsánzsorzs nover)

Noverre munkássága, jelentősége:

  • svájci származású
  • tehetsége hamar megmutatkozott
  • születésnapja: április 29. a Tánc világnapja!
  • reformjai életében csak részben valósultak meg 🡪 oka: közönség + táncosok fenntartásokkal fogadták újításait
  • első balettmesteri állás: Marseille-ben
  • első koreográfiája: Kínai ünnepek (bemutató: Párizs – 1754)
    • még cselekmény nélküli balett
    • újszerű látvány, élvezetes táncok (pl. egyik jelenetben 32 táncos kínai vázáknak öltözve jelenik meg a színpadon)
    • kínai motívumok rendkívül divatosak voltak ebben az időszakban 🡪 rokokóval együtt terjed el a „sinoázri”, a kínai díszítőelemek divatja
    • Párizs: hatalmas siker!!
    • London (1755): csúfos bukás 🡪 oka: az angol színpadon ekkor már inkább cselekményes baletteket, balett drámákat adtak + francia – angol hétéves háború…

(Angliai barátság: David Garrick-kel, nagy angol Shakespeare-színésszel, színházigazgatóval 🡪 minden segítséget megadott Noverre-nek, rendelkezésére bocsátotta könyvtárát 🡪Noverre antik szerzőket kezdett olvasni, pl. Lukianosz)

Értekezése: Levelek a táncról és a balettekről (1760)

  • 15 levélben foglalja össze gondolatait a balettművészet megújításáról
  • célja: kifejező tánc megteremtése, érzelmek ábrázolás, közvetítése
  • témái:
    • táncbeli kifejezés
    • szereplők kiválasztása
    • koreográfiai kompozíció
    • jó balettmester
    • jó táncos
  • ballet d’action (balé dakszion) = cselekményes balett
    • N. ebben látta a kor igényeinek megfelelő előadási formát, melyben a gondolatokat és érzelmeket a pantomim! segítségével lehet közvetíteni

Elvek:

  • jelmezek: ahhoz, hogy a táncosok mimikai készségüket és gesztusaikat alkalmazni tudják, meg kell szabadítani megjelenésüket a nehéz és jellegtelen jelmezektől 🡪 megszüntette a táncosnő rokokó ízlésű abroncsszoknyáit + levette fejükről a parókát, kalapokat, maszkokat 🡪 szabad arcon megjelenő emberi vonások alkalmassá váltak az érzelmek művészi kifejezésére!
  • barokk (mértani formákba rendezett, ünnepélyes) táncok helyett 🡪 drámai történeteket megjelenítő heroikus pantomim
  • természetesség a csoportos jelenetekben is
  • két forrás: párizsi vásári színpadok népi játékai + antik mintájú angol pantomim
  • történet: olyan kellett legyen, amit mindenki ismer 🡪 legjobb alap ehhez: mitológia!
  • dramaturgia: klasszikus felépítés 🡪 példái: Corneille (kornej), Racine (rászin)
  • programfüzet!!! (kevésbé színházhoz szokott néző segítségére)
  • zeneválasztás: tánchoz + tartalomhoz is igazodnia kellett 🡪 koreográfus legyen zeneértő!
  • jó/rossz táncos alkat fejtegetése

Sikeres évek (művei):

  • Stuttgart (1759-1766): műfajteremtés évei munkásságában
    • leghíresebb balettjei: Jászón és Médea + Orfeusz és Euridiké!
  • Bécs (1767-1774): Mária Terézia gyermekeinek táncmestere + császári színház koreográfusa
    • Ebben az időszakban fordul meg Magyarországon is: Esterházy „Fényes” Miklós hívja meg (1772) 🡪 bemutatja: Parisz ítélete + Kínai esküvői ünnepségek című balettjeit
  • Milánó: 1774-1776
  • újra Bécs: 1776
  • 1778: Mozarttal is együtt dolgozott Párizsban (Kis semmiségek muzsikája)
  • London (1781-1794): új együttest hozott létre
  • végül visszavonult, elméleti munkát folytatott 🡪 1807: Levelek átdolgozott kiadása

Kortársai:

  • John Weaver (London): Mars és Vénusz szerelme c. táncdarab
  • Franz Hilferding (Bécs) 🡪 tanítványa: Gasparo Angiolini (firenzei származású, Bécsben tevékenykedik): Don Juan, avagy a kővendég lakomája c. mű 🡪 Rivalizáltak is Noverre-rel!! Mindkettő magáénak követelte a cselekményes balett megteremtését.

Tanítványai:

  • Jean Dauberval (dobervál): A rosszul őrzött lány c. balett
  • Charles-Louis Didelot (didlo): Szentpétervárott kamatoztatta Noverre tanításait 🡪 „repülő balettek” = a balerina repülését emelőgépekkel oldották meg

11.23.

Az akadémikus tánc megszületése Franciaországban, A Királyné Víg Balettjétől a Francia Táncakadémiáig

  1. A balettművészet fejlődése a XVII. században:
  • A színpadi tánc szorosan összenőtt a kor életével
  • A kor erkölcseit és eszméit figyelembe véve lehet ma megérteni az akkori színpadi táncokat
  • A közélet minden megnyilvánulása valamilyen koreográfiai ünneplést hozott létre
  • Ezek között a legjelentősebb az udvari balett (balette de cour) volt
    • a balett Európa középkornak néptáncaiból fakadt
    • olasz, francia ünnepélyeken csiszolódott
    • tökéletesedése mind a mai napig tart
  1. Az udvari balett műfaji fejlődése:
  • 1560 körül olasz táncosok és ünnepélyrendezők serege érkezett a francia udvarba Medici Katalin (II. Henrik francia király felesége) meghívására
  • Tánc, ének és hangszeres játéktudás, ünnepélyek iránt való rajongás, improvizatív előadó képesség
  • Olasz fejedelmi udvarok esküvői, farsangok, ünnepélyek, ezek szerkezetének, menetének és rendezésének ismerete jellemezte őket
  • Királyi udvarban igen kedvező körülmények között dolgozhattak (anyagi támogatás, gyakori ünnepi alkalmak)

Belgioiso mester az ő munkájukra támaszkodva készítette el az első balettot

  • Kirké, avagy a királynő víg balettje” címmel 1581-ben
  • Hasonlított az olaszországi esküvői ünnepségekre
  • Látványosabban kivitelezett
  • Ballet Comique de la Reine” Katalin királynő tiszteletére készült unokahúga  esküvője alkalmából

– több órán át tartó pompás díszünnepség, laza szerkezetű mesével, mitológiai alakokkal

  • II. Henrik utódai is szívesen pártfogolták a táncot
  • Uralkodásuk idején a Ballet de cour műfaj közkedveltté vált
  • Felépítése vegyes összetételű maradt:
    • Nyitány
    • 5 felvonás (felvonásonként 3,6,9,12 balett entrée = a táncosok belépője, megjelenése az előadás helyén)
    • Egy entrée-ben 1 vagy több quadrille = a táncosok négyes csoportokat alkotnak
    • Grand Ballet-val ért véget = finálészerű, minden táncos mégegyszer megjelent és táncolt
    • A felvonások nem kapcsolódtak szorosan egymáshoz
    • A cselekményt számos tényező tette zavarossá (keresztény és mitológiai figurák keverése)
    • Jelentős feladat: gyönyörű kosztümök, ragyogó fejdíszek, drága ékszerek bemutatása
    • A kor döntő színpadi élménye a látvány gyönyöre volt
  1. A francia barokk:
  • otthona elsősorban a királyi udvar
  • élén XIV. Lajos állt (1643-1715-ig uralkodott)
  • ő a balett műfajával a legközvetlenebb, legszorosabb kapcsolatban állt
  • 15 éves korában a Nap szerepét alakította az Éjszaka c. balettben, innen kapta a Napkirály nevet
  • Este hattól reggel hatig tartó előadás
  • Emelt színpadon volt vadászat, tűzvész, rablók, harc a törökök és keresztények között, a végén a nap arany hintóján, fején többkilós fejékkel megjelent az uralkodó
  • Uralkodása alatt teljesedett ki az ország gazdasági, politikai, kulturális élete
  • Az etikett szigorú betartását dolgozták ki
  • A tánc volt az igazi művészeti forma, ennek reprezentatív művaja az udvari balett lett
  • Mecénása és lelkes híve volt a király
  • Évtizedeken át naponta egy-két órás táncleckéket vett – 27 nagy balettben táncolt félisteneket, isteneket
  • Az udvari balett átalakulásának időszaka ez
  • Fokozatosan elkülönül az uralkodóház családi ünnepségeinek étkezési ceremóniáitól – önálló előadássá formálódik
  • A táncé lesz a főszerep és a bonyolult felépítés leegyszerűsödik

Az udvari balett esetében a francia barokk 3 kiemelkedő alakja:

  • Moliereszövegíró és koreográfus, polgári, társadalmi vígjáték megteremtője. Vígjátékaiban jelentős helyet foglal el a tánc (pl. Az Urhatnám polgárba 6 balett jelenetet épített be) A táncot beleszőtte  a cselekménybe, a prózával ötvözte
  • Lullyzeneszerző és koreográfus. Zenei jellegűre formálta, lerövidítette és egységesen táncos műfajjá változtatta az udvari balettet. Új műfajt teremtett, a divertissement (drámai kifejezés elveszítette jelentőségét)
  • Beauchampsbalettmester és koreográfus. Nevéhez fűződik a balett alappozícióinak rögzítése, mozdulatelemző táncírás szükségességét ismerte fel. A táncos képzés módszeres irányítását hangoztatta.
    • 1661-től a király támogatásával alapított Académie Royale de Danse első vezetője lett
    • A táncakadémia később pedagógiai intézménnyé bővült
    • Folyamatos szakmai táncos képzés
    • Hivatalossá fejlődött az udvari táncművészet
    • 1671 – a párizsi operaház megnyitása = a balett nyilvános színházba került
    • A tánc a polgári színjátszás részévé vált
    • 1781 – első női fellépő M. Elle Lafontaine
  1. A rokokó:
  • Fellazította a barokk szabályozottságát
  • A geometriai rendező elv szerepét a test mozdulataiban rejlő harmónia és kellem vette át
  • Egyéni művészetbe sűrítve tolmácsolták az akadémikus balett szépségét
  • A XVII. század vége, XVIII. Század eleje a táncosok nemzedékének kora a balettművészetben

Táncosok:

  • Pécour
  • Dupré
  • Vestris: a Vestris-dinasztia legidősebb tagja
    • Céljuk a piruettek számának öncélú növelése volt, így művészetük már a felvilágosodás felé utat
  • Marie-Anne Camargo: a rokokó ünnepelt táncosnő-virtuóza. Gyors, könnyed lépésivel, kecsességével, bájával hódított
  • Marie dallé: társnője Camargonak.
  • Artista családból származott,
  • ismerte a pantomint.
  • Álarc nélkül az arc, kéz kifejező erejét hangsúlyozta. Action dramatique magvalósítója,
  • kifejezővé tette táncát
  • franciák nem értették, így Londonban telepedett le
  • évtizedekkel előzte meg korát, a nagy francia reformátor, Noverre munkásságában talál majd követőre

11.16.

A maestro di ballok

Észak-itáliai területek: feudális rend a 12.-14. században felbomlott. Városállamok vetekednek: egy-egy gazdag család ragadta magához a hatalmat = fényes udvart teremtettek – pártfogolták a művészeteket. Életmódjuk: merítenek a késő-középkori lovagi kultúrából = az egyén kultuszát, a virtust a szellemi eleganciát, az emelkedettséget és a választékos ízlést.
Könyv – Baldassare Castiglione: Az udvari ember: a reneszánsz korszak életvezetési siker-könyve lett = viselkedési normákat határozott meg és utat mutat abban, hogy lehet valaki a reneszánsz ember mintaképe.
14. század – a megerősödött és öntudatra ébredt polgárság emberközpontú világnézete a humanizmus lett.
Az „újjászületés” korszakának gondolkodói Platón filozófiáját fogalmazták újra, egész Európa a neoplatonizmus tanait tette magáévá = a szemlélet érvényesül a művészetekben.

A reneszánsz tánckultúrája:
A tánc a reneszánsz korszakában szerepeket, új funkciókat kapott = a társasági élet meghatározó eleme + a polgárok neveléséhez hozzá tartozott.
Megindult a lépések, mozdulatok fejlődése a művészi tánc felé (15. század): három táncréteg (néptánc, társasági tánc és a művészi tánc) egymás mellett, egymásra hatva fejlődött. A néptánc lépései → a társasági táncok → majdani balett alapjai (pl. bourré = középkori eredetű paraszttánc → elegáns udvari tánc → a mozdulatot megtaláljuk a balett összekötő lépései között (pas de bourrée).
A táncmozdulatok milyensége összefügg: az új korszak új társadalmi rétegének, a polgárságnak viselkedéskultúrájával és öltözködési stílusával. Társasági táncok lépései = olyan, mint a néptáncoké. Különbség: az előadásmód (módosítja az összképet). Mozdulat alakító tényező = viselet: nehéz uszályos ruhák, köpenyek, kardok – a reneszánsz táncok vonulós, csusszanó lépésekből állnak. Testtartást meghatározta: fejdíszek, kalapok. Magasabb rang = hosszabb ruha. Kezeket szabadon hagyták – gesztusok tartoztak a tánchoz. Alapvető gesztus = üdvözlés.

A táncmester (maestro di ballo):
15. századi olasz fejedelmi udvarok: lombardiai és toszkán városok (Ferrara, Mantova, Firenze, Párma, Milánó, Velence és Róma). Kialakul: igényes és nagyszabású társas szórakozás. A magas művészeti követelmények miatt = táncmestereket alkalmaztak!
A táncmester = a tánc történetének első hivatásos művésze: megbecsült személy volt, munkáját megfizették, néhányan nemesi rangot is kaptak.
Feladatai:

  • táncra tanítani a gazdag polgárokat és az arisztokratákat
  • a táncok elrendezése, szerkesztése,
  • az ünnepségek megrendezése
  • a társasági viselkedési formák tanítása.

Érteniük kellett: a csillagászathoz, a geometriához, a költészethez és a zenéhez. (neo-platonista elveknek). Jelképük: körző és vonalzó = a teret és az időt rögzítették vele.

Gondolat, amely a táncban is megnyilvánul: a természeti világ dolgai, eseményei és viszonyai geometriai és matematikai összefüggésekre vezethetők vissza = geometriai szemlélet – perspektivikus (tárgyak térbeliségének érzetét keltő) ábrázolás.

Tánckönyvek: A táncmesterek mindannyian írtak könyveket latinul és nemzeti nyelven. Ezek forrásul szolgálnak a korszak tanulmányozásához.

  • 15. században – 4 olasz
  • 16. században – 3 olasz és 1 francia

Gyakorlati útmutatóknak készültek, emlékeztetőként = nincsenek aprólékos lejegyzések.
A táncmester nevéhez tapadt az etikett is a 20. század elejéig: tánc- és illemtanár.

Az első maestrók:
DOMENICO DA PIACENZA (domenikó da piacsenza) (1400 – 1462 körül) – lovagi cím: Domenico de Ferrara
Az első híres olasz táncmester. Munkáját fennmaradt írásos dokumentumok őrzik. Oktatott: táncot, vívást, lovaglást. Elméletben is foglalkozott a tánccal.
Könyve: Trarttato de la Arte di Ballare et Danzare (1463), latinul is megírta. A táncdallamok kottáit is hozzácsatolta. Az európai táncművészet egyik alapműve lett. Munkájában 10 alapmozdulatot rögzített – ezekből 35 ballót szerkesztett.  Domenico a leírt lépésekkel a későbbi művészi tánc formanyelvét is megalapozta.
Alapok: mint az ókori görögök a zenében (hét hangot vettek alapul zenei rendszerük felépítéséhez) = Domenico 7 alapmozdulatból (természetes): sempio, doppio, continenza, ripresa, riverenza, saltarello, voltatonda, és 3 összekötő (díszítő): battimento, passegio, combio, lépésből formálta meg az alapokat.
A harmonikus tánc titka: az ütem megtartása, a test mozdulatainak összehangolása, a mozdulatok helyes sorrendjének megtartása, a tér megfelelő kihasználása, a lelki adottságok, a finomság, kecsesség és a testi adottságok + életerő és egészség.

GUGLIELMO EBREO DE PESARE (1420 körül – 1484) költő
Domenico tanítványa és követője. A zene és a tánc tudományában a legjártasabb táncmesternek tartotta saját kora.
Leghíresebb könyve: A táncolás gyakorlatáról, avagy művészetéről (De practica seu arte tripudii vulgare opusculum) (1463): az elméleti rész után egy gyakorlati fejezet következik majd 31 ballót mutat be a könyv.

ANTONIO CORNAZANO (1430 – 1484)
Kibővíti a Domenico-féle lépéskészletet.
Könyve: A táncolás művészetének könyve (Libro dell’arte del danzare) (1455): apróbb mozdulatok lejegyzése: lábujjhegyen lépkedés, differenciált szökellés.

FABRITIO CAROSO (1525/1535 – 1605/1620) lantművész, zeneszerző
Első könyve: A táncmester (Il Ballarino) (1581): 54 technikai elemet ír le = pl. forgások, a lábak összeütése. Először szerepel leírva: intreciata = entrechat (antrösá).
Másik könyve: Hölgyek nemessége (Nobilitá di Dame) (1600): az itáliai nemesség táncait mutatja be lépésmagyarázatokkal. 24 viselkedési tanácsot adott az előkelő táncoláshoz. Második részben baletto-kat írt.

CESARE NEGRI (1535 – 1605)
Milánóban tevékenykedett. Táncakadémiát alapított 1554-ben. 25 entreé-ból (antré) álló jelmezes ünnepséget rendezett (1574).
Könyvei: Szerelmes kecsesség (Le Gratie d’amore) (1602), A ballók újítása (Nuove Inventioni di balli) (1604): összefoglalta elképzeléseit. 3 fejezetben 55 technikai szabályt rögzített, koreográfiai leírásokkal. Először jelenik meg a lábpozíciók leírása. A leírások egyre bonyolultabbá váltak. Ő gondolt először a lábak kifelé fordítására (en dehors = an döor) = a balett legjellegzetesebb jellemzőjének kitalálása: új tudományos ismeretek – anatómia felfedezése = az emberi test működését megismerhetővé tette.
Iskolájában: tovább fejlesztik a forgás- és ugrástechnikát = pliéket csináltak az ugrások lágyságának eléréséhez, gyakorláskor a táncosnak a mennyezetről lecsüngő bojtot kellett elérnie fejével.

A táncmesterek munkásságát áttekintve: formálódott a tánc „szókészlete”, formanyelve. Kijelenthetjük, hogy a balett alapjai a reneszánszkori Itáliában, olasz táncmesterek munkássága nyomán születtek meg. Ezt a „mozdulatszótárt” később a francia Királyi Táncakadémia rendszerezte.

Az első koreográfiák: a ballók
Tudatosan szerkesztett koreográfiai alkotások: a közönséget gyönyörködtették a táncosoktól pedig fejlett tánctudást igényelt. Minden másfajta táncot danzának hívtak.
A táncmesterek a néptánc anyagából merítettek a természethűség jegyében: a természetben rejlő szabályosságot, arányosságot tekintette mintának.
Táncbéli kísérletezések: pl. antik klasszikus verslábakra járt lépések – dattile, spondeo, anapaste = a táncművészetben érvényesült a reneszánsz antikvitás iránti elkötelezettsége.
A tánc formáinak megszerkesztése: reneszánsz elvek szerint – harmónia érvényesülése, szimmetria és perspektíva elméletek (újdonság).

Ballo és balletto közötti különbség:

  • Balló: egy változatlan tempójú és ritmusú dallamra táncoltak.
  • Balletto: „többmértékes” kompozíció: a dallam mindig ugyanaz marad, de a táncok jelegének megfelelően a ritmus mindig más tempót vesz fel. Páros ritmus után páratlan ritmusban hangzik el a dallam, vagy lassú ritmus után gyors tempó következik.

Fontosabb reneszánsz társastáncok: 

  • basse danse (bássz dansz): legkorábbi reneszánsz páros tánc, Burgundiában született, 4 lépésből állt s ezek különböző kombinációiból
  • pavane (páva): lassú és előkelő
  • allamande (álamand): mérsékelt
  • gagliarde (gájárd): élénk és szenvedélyes
  • courante (kurant): pantomimbetéttel járták, végén szabad volt a csók
  • volta: dinamikus forgótánc
  • branle (branl): oldalt haladva körben táncolandó (egyetlen ilyen reneszánsz tánc), volt egyszerű, vegyes (aszimmetrikus szerkezetű) és pantomimikus (munkamozdulatokat utánozó karakerizáló táncok) változata
  • canarie (kanari): 3/8-os gyors páros tánc, eredete: spanyol és olasz hajósok hozták a Kanári-szigetekről, kedvelt társasági tánc és a táncszvitek gyors záró tánca lett.

Thoinot Arbeau (toánó árbó) francia kanonok:
Munkáságából ismerjük, hogyan táncolták a társasági táncokat a reneszánsz idején.
Könyve:

  • Orchésographie (orkészográfí) (1589): zene- és tánckézikönyv
    A tánc mesterségéről írt. Egyetlen forrás, amely a korabeli társastáncokat megörökíti. A táncdallamok kottái mellé pontosan oda írta, hogy milyen lépést, mennyi időtartamban kell az egyes ütemekre végezni. A függőlegesen elhelyezett vonalrendszer (tabulatúra) a táncmozdulatok szöveges hozzárendelésével, egyedülálló. Minden lépés, illetve mozdulat kezdete az a hang, amelyik mellé vagy alá van írva.

Mindenkinek szánta a könyvet, aki táncolni szeretett, legfőképpen a fiatalságnak. Minden táncot leírt, amelyet a 16. században, Franciaországban táncoltak és sok olyat is amit a neves táncmesterek nem tartottak fontosnak.

Intermediumok és trionfók:

  • Intermedium (közjáték): gyakori zenés-táncos színpadi forma. Antik mitológiai témák vagy bibliai témák. Helyszín: paloták termei, udvarai.
  • Trionfók: karneváli felvonulások, diadalmenetek. Allegorikus táncos és énekes figurákkal, akik a római diadalünnepeket utánozták.

11.09.

 Az európai középkor táncélete

Középkor táncos szokásait meghatározó tényező: EGYHÁZ – KERESZTÉNYSÉG

Korai kereszténység (Kr.u. 4. sz.-tól):

  • NEM TILTOTTA az egyház a táncot, sőt, felhasználta az új hit elfogadtatásához éppúgy, mint a  halálélmény feldolgozásához
  • JELEN VOLT az egyházi szertartásokban a tánc 🡪 oltár körül ájtatos, örvendező körtáncok + Canticumokat (himnuszokat) mindig tánccal kísérték + Ószövetség jeleneteit tánccal emelték be a liturgiába

🡪Magyarázat: az új tanok terjesztéséhez nem elegendő a didaktikus tanítás, az igazi elfogadást a gyakorlattal lehet erősíteni! 

  • Tánc = zenéhez, költészethez hasonlóan az Istenhez való közeledés eszköze + az angyalok szent foglalatossága s a bűnös lelkek vezeklésének megnyilvánulása is egyben

Kb. 8-12. századig: TILTÁSOK időszaka:

  • szertartások túl világiassá fajultak, előfordult, hogy tivornyákba torkollottak 🡪 keresztény egyház egyre nagyobb veszélyt látott az újonnan megkeresztelt népek rituális tánciban 🡪 Pápai, püspöki tiltások származnak 700-800-as évekből!
  • Templomokban, temetőkben, körmenetekben a híveknek és a papoknak is tartózkodniuk kellett a táncolástól 🡪 fokozatosan eltűnt a tánc a templomokból (DE ennek ellenére egyes helyeken, templomokban, kolostorokban a táncolás szokása fennmaradt még a 16. században is!)

Színjátszás – dráma hagyománya

    • nyugat-római birodalom bukását (476) követően a mintegy 6000 Rómában élő pantomimus és táncosnő szétszéledt Bizáncban + Földközi-tenger partvidékén
  • belőlük lettek a vándor komédiások: jokulátorok + zsonglőrök:
  • költők, tűznyelők, dalnokok, táncosok, színészek, akrobaták
  • szórakoztatták a kocsmák, vendéglők, vásárterek népét
  • a tánchoz értők vándorlásaik során megismerték a népek táncait 🡪 belőlük és leszármazottaikból is lettek később a reneszánsz táncmesterek!
  • az „igazi dráma” hagyománya egy időre megszakadt 🡪 cirkusz volt a vágyott élmény
  • 12. századtól: újjá született a műfaj, figyelmen kívül hagyva a görög-római előzményeket 🡪 KERESZTÉNY DRÁMA

Keresztény dráma jellemzői:

  • újra fontossá vált az egyház számára, hogy minél több emberhez eljusson a tanítás
  • a latin nyelv ismeretének hiányában, valamint az írástudatlanság következtében a VIZUALITÁS került előtérbe
  • a középkori kultikus dráma tehát a keresztény liturgiából fejlődött ki, az ábrázolás, megjelenítés céljából!!
  • először a „mini színjátékok” a templomban jelent meg, majd ahogy terebélyesedett a templomkertbe, katedrális lépcsőjére, utcákra, terekre került át 🡪 hamarosan mindenkit aktivizáló népünnepély vált belőle: szent + profán elegye, a közösség kollektív rítusa!
  • rendezés: papság kezében
  • pl.: húsvéti játék, betlehemes játék, passiójátékok
  • az énekelt-lírai dialógusokból fejlődött ki a középkori vallásos dráma 4 jellemző típusa:
  1. Misztériumjáték
  • 13. sz.: megindul a templomi játékok elvilágiasodása
  • valójában ezek már inkább népünnepélyek
  • megmaradnak és kibővülnek a latin nyelvű bibliai jelenetek, de ezeket sokszor már világi nyelven is megismétlik
  • gyakran keverednek bele világi szereplők
  • szellemi irányítás: papság
  • rendező: világi személy
  • megjelenik a látványosság ezermestere is
  • 15. sz.: misztériumjáték a fénykorát éli 🡪 már-már színházszerű előadások
  • kocsi-színpadok: Angliából származik 🡪 különböző jeleneteket végigviszik a városon
  • szimultán színpad: 10-12 színpadképből állt 🡪 jellemzően a város főterén a közönség minden jelent után egy másik képhez vonult
  • tánc megjelenése: kifejező gesztusokban, pantomim játékban, néptáncokban a jelenetek színesítésére, a vizualitás jegyében
  1. Passiójáték:
  • misztériumjáték egyik alfaja
  • Jézus kínszenvedésének és feltámadásának bemutatása
  • Magyar vonatkozás: 18. századból fennmaradt szövegek (leghíresebb Csíksomlyói passió)
  • hangsúly: képi ábrázoláson, látványon
  • cél: hitelesség, meggyőzés
  • naturális, horrorisztikus ábrázolás 🡪 vér: marhahólyagba töltött vörös festék
  • EU leghíresebb passiójátéka: német oberammergau-i passiójáték (1680 óta 10 évente megrendezik)
  • film: Mel Gibson Passiója (2004)
  • 12. sz.-tól: már benne volt a húsvéti játékokban a halott fiát sirató anya (Mária) képe 🡪 13. sz.: középkori himnuszköltészet leghíresebb darabja: Jacopone da Todi Stabat Matere. Magyarországon: Ómagyar Mária-siralom
  • ez a téma számos zeneszerzőt és táncművészt megihletett: Vivaldi, Verdi, Kodály, és Robert Cohan, Imre Zoltán, Juronics Tamás…
  1. Mirákulum:
  • szentek életének eseményeit, csodatételeiket meséli el
  • elmaradhatatlan tul.: bonyodalmat mindig csodás megoldás követi (erre utal az elnevezés is)
  • legnépszerűbb: Franciaországban, de Itáliába, Németalföldre is átkerült
  • mozdulatok, gesztusok fontossága
  • pl: Szent Miklós-játék (Jean Bodel, 1200 körül), Teofil csodája (Rutebeuf), Miasszonyunk csodái (Gonzalo de Berceo)
  1. Moralitás:
  • erkölcsnemesítő tanmese, amely az erények gyakorlására buzdítja a hívőket
  • olyan, mint egy dramatizáló prédikáció
  • szereplők: allegorikus figurák
  • megszemélyesített tulajdonságok, Bűnök és Erények küzdenek a másvilágra induló ember lelkéért
  • fontos: pantomimikus megjelenítés
  • pl: Akárki-játékok🡪 individuum, egyén fogalma éledezik a gondolkodásban

Világi színjátszás

    • vallásos színjátékok mellet bukkant fel a vásári komédiákban, francia farce-okban (fárszokban)
    • Farce: olyan népi hangvételű bohózat, amely a mindennapi élet furcsaságait veszi célba, témája mindig valamilyen étejtés, felsülés, vki mindi pórul jár
  • 14-16. sz.: virágkora
  • További 2 kapcsolódó jelenség:
  1. Haláltánc:
  • totentanz (németül), Dance of Death (angolul), Danse Macabre (franciául)
  • elmúlás érzékeltetése
  • az élőknek szólt, őket figyelmeztette a halál közelségére 🡪 testközeli téma is lehetett sokaknak a pestisjárványok, háborúk miatt
  • Halál: csontváz alakjában viszi táncba, majd a sírba a legkülönbözőbb társadalmi rétegbe tartozó embereket
  • kaszás Halál: antik eredetű jelkép
  • ábrázolás arra utal: a halál előtt mindenki egyenlő!
  • a múlandóságra figyelmeztető lánctánc szórakoztató formában is megjelent, pl. zenei kísérettel a vásárokban, palotákban (pl. burgundi herceg saját maga adott elő ilyet)
  • költészeti alkotás: Villon: Haláltánc-ballada
  • metszetsorozat: Hans Holbein (1500as évek)
  • zene: Liszt, Schönberg, Sosztakovics
  • irodalom: Madách: Az ember tragédiája 🡪 londoni szín; Charles Baudelaire (bodler): Haláltánc
  • film: Bergman: A hetedik pecsét (1956)
  1. Tánctéboly:
  • valódi tánctól távol álló jelenség: pestisek idején szállta meg az embereket
  • egy lezárt városban a halálvárás tébolyító lelki terhe váltotta ki belőlük a rángatózó, sípokkal-dobokkal menekülő őrjöngést
  • első tánctéboly: Itália – 1233
  • Vitus-tánc: strasbourgi Szent Vitus székesegyházban ápolt, rángatózókról kapta a nevét 🡪 őket Szent Vid csodával kigyógyította

Késő középkor világi táncai 

  1. Lovagi kultúra
  • társastánc-divat elterjedése nyugatról kelet felé Európában 🡪 háttere: lovagi életforma (12-14. sz. sajátos kultúrája)
  • fontos szerepet töltött be a tánc
  • uralkodó tánctípus: lánckörtáncok + pantomimikus párostáncok
  • utóbbiak: elengedett és nyílt fogású páros táncok
  • legelterjedtebb tánc eredetileg: egy énekszóra járt női körtáncból + egy körben haladó, hangszeres kíséretű, sétáló páros táncból állt
  • lovagi körtánc: carola 🡪 flótával, síppal kísért lánctánc, mely néptáncból eredt
  • estampida: lassú, lépő, páros ütemű tánc 🡪 párja: saltarello: páratlan ütemű ugrótánc párban járva
  • utóbbi két tánc egy táncpárt képezett (lassú-gyors, páros-páratlan, lépő-ugró ellentétben egészítették ki egymást)
  • mintául szolgált a lovagi tánc a későbbi európai táncművészet számára, de nyomai már csak a gyermekjátékokban lelhetők fel
  1. Jeles ünnepek
  • táncos felvonulások, kör- és füzértáncok, bolondünnepek, szamárünnepek
  • középkorban több mint 90 ünnepnapot tartottak 🡪 minden alkalmat megragadtak a táncolásra (vásár volt az egyik legnépszerűbb)
  • moreszka tánc: kezdetben csoportosan, virtuóz ugrásokkal, gyors tempóra adták elő, lábukon csörgővel 🡪 később előfordult, hogy karddal, szólótáncként is előadták
    • egyik értelmezés szerint a bolond figurájához kapcsolódott, másik szerint inkább a keresztes háborúk eseményeinek dramatikus megjelenítéséhez
  • Itália: ezernyi moreszka-emlék
    • Orlando di Lasso: muzsikus, számtalan moreszka-dallam szerzője
    • Claudio Monteverdi: Orfeo című opera záróbalettje is moreszka