Közös éneklésre buzdít a tatai Kenderke, hogy hagyományos böjti karikázójukat, ha online formában is, de mind többen átélhessék.

Hagyomány már Tatán, hogy tavasszal, amikor a világ éled, leányok, asszonyok virágvasárnapon együtt karikáznak a Nagytemplom előtt. A jelenlegi járványveszély miatt, a „maradj otthon” mindannyiunkat védő mozgalmában, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola 5. Virágvasárnapi karikázója elmarad. Mégis jókedvre derítő, új ötlettel álltak elő a rendezők, ami nemcsak a karikázni tudó, de mindenkinek szóló felhívás:

„Kedves lányok, asszonyok, énekeljünk együtt, köszöntsük közös énekkel az újjászülető természetet április 5-én vasárnap, a szokott időben 11:15-kor, ki-ki a saját hajlékában, ezzel is a Föld a tiszteletére irányítva mindannyiunk figyelmét!”

A böjti időszak eleinktől átvett szép szokását vették alapul még 2016-tól Farkas Emőke és Kánya Réka a tavaszhivogató közös ének hagyományteremtésével, aminek keretét a Kossuth teret betöltő hatalmas körben-karikában járt karikázó tánc adja. A körből – mely a teljesség formai szimbóluma -, virágszálakként pompázó, meseszépségű viseleteikbe öltözött, 100-180 leány és asszony torkából száll a magasba az egeket nyitogató fohász, a lélekből zengő ének.

– Soha nem volt még ennyire aktuális az újjászületésért és az újjászületés által megvalósuló gyógyulásért énekelni, mint most. A karikázók, a bújj-bújjozások, a régmúltból ittmaradt örökségeink mutatják, hogy a világnak újra és újra szüksége van az újjászületésre nemcsak a természetben, de lélekben és gondolkodásban is. Arra, hogy a nők, mint a születés-kapu testet-öltései, egy rezdüléssel énekeljenek a születésben megtestesülő teremtés megújító, és ebben az értelemben gyógyító erejéről – részletezte Farkas Emőke, aki Petőfi-program ösztöndíjasaként a romániai Halmágyon vezet gyermekfoglalkozásokat, és segít megőrizni az ott élő helyi szórványmagyarság hagyományait, gazdagítja szolgálatával kulturális életüket.

A Kenderkébe idén érkezett néptáncpedagógusnak, Pőcze Gyöngyinek – a program szervezőjének – célja, hogy minél többen éltessék tovább ezt a hagyományt azzal, hogy most otthon énekelnek. Ahogy Kánya Réka korábban fogalmazott, a hagyományéltetés a kenderkések életében mindig is kiemelt szerepet kapott, hiszen fontos, hogy a népszokásokat nemcsak átadni tudjuk, de megélni is van lehetőségünk.

– A nagyböjti időszak a húsvéti felkészülés ideje, és egyik ünnep sem lehet teljes, ha nem készülünk fel rá. A közös éneklés, az együttlét is egyfajta felkészülés – mondta, szavai pedig ebben a helyzetben talán még aktuálisabbak: otthon maradva sem felejthetjük el gyökereinket, hagyományainkat, azokat továbbra is éltetnünk kell. Mindemellett pedig az együvé tartozást, a közösség erejét és élményét is megélhetik azok, akik részt vesznek a közös, otthoni éneklésben. Ha csak digitálisan is, de megmutathatják, hogy szükségünk van egymásra az életben is. Hogy ha csak virtuálisan is, de összekapaszkodhatunk, és mindannyian tanulunk egymástól: a kicsi a nagytól, a fiatalabb az idősebbtől. Hogy akkor is lehetünk együtt, ha erre csak lélekben van módunk, mert van, ami mindig összeköt minket.

A dal. amit fel kell énekelni: